< Jób 16 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Alors Job répondit,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
« J'ai entendu beaucoup de choses semblables. Vous êtes tous de misérables consolateurs!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Les paroles vaines auront-elles une fin? Ou qu'est-ce qui vous provoque pour que vous répondiez?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Je pourrais aussi parler comme vous le faites. Si ton âme était à la place de mon âme, Je pourrais joindre des mots contre vous, et je te fais signe de la tête,
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
mais je te fortifierais de ma bouche. La consolation de mes lèvres te soulagerait.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
« J'ai beau parler, mon chagrin ne s'apaise pas. Même si je m'abstiens, qu'est-ce qui me soulage?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Mais maintenant, Dieu, tu m'as épuisé. Tu as fait de toute ma compagnie une désolation.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Vous m'avez ratatiné. Ceci est un témoignage contre moi. Ma maigreur se dresse contre moi. Il témoigne de mon visage.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Il m'a déchiré dans sa colère et m'a persécuté. Il a grincé des dents contre moi. Mon adversaire aiguise son regard sur moi.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Ils ont ouvert leur bouche sur moi. Ils m'ont frappé sur la joue avec reproche. Ils se rassemblent contre moi.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Dieu me livre aux impies, et me jette entre les mains des méchants.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
J'étais à l'aise, et il m'a brisé. Oui, il m'a pris par le cou, et m'a mis en pièces. Il a aussi fait de moi sa cible.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Ses archers m'entourent. Il divise mes reins, et ne les épargne pas. Il déverse ma bile sur le sol.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Il me brise, brèche après brèche. Il court vers moi comme un géant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai poussé ma corne dans la poussière.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Mon visage est rouge de pleurs. L'obscurité profonde est sur mes paupières,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
bien qu'il n'y ait aucune violence dans mes mains, et ma prière est pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
« Terre, ne couvre pas mon sang. Que mon cri n'ait pas de place pour se reposer.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Maintenant même, voici, mon témoin est dans le ciel. Celui qui se porte garant pour moi est en haut.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Mes amis se moquent de moi. Mes yeux versent des larmes à Dieu,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
qu'il maintiendrait le droit d'un homme avec Dieu, d'un fils d'homme avec son prochain!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Car lorsque quelques années se seront écoulées, Je prendrai le chemin du non-retour.

< Jób 16 >