Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job vastasi ja sanoi:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
"Tuonkaltaista olen kuullut paljon; kurjia lohduttajia olette kaikki.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Eikö tule jo loppu tuulen pieksämisestä, vai mikä yllyttää sinua vastaamaan?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Voisinhan minä myös puhua niinkuin tekin, jos te olisitte minun sijassani; voisin sommitella sanoja teitä vastaan ja ilkkuen nyökytellä teille päätäni,
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
rohkaista teitä suullani ja tuottaa huojennusta huulteni lohduttelulla.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Jos puhun, ei tuskani helpota, ja jos lakkaan, lähteekö se sillä?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Mutta nyt hän on minut uuvuttanut. Sinä olet hävittänyt koko minun joukkoni
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
ja olet minut kukistanut-siitä muka tuli todistaja-ja raihnauteni nousi minua vastaan, syyttäen minua vasten silmiä.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Hänen vihansa raateli ja vainosi minua, hän kiristeli minulle hampaitansa. Viholliseni hiovat katseitaan minua vastaan,
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
he avaavat minulle kitansa ja lyövät häväisten minua poskille; kaikki he yhtyvät minua vastaan.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Jumala jättää minut poikaheittiöiden valtaan ja syöksee minut jumalattomain käsiin.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Minä elin rauhassa, mutta hän peljätti minut, hän tarttui minua niskaan ja murskasi minut. Hän asetti minut maalitaulukseen;
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
hänen nuolensa viuhuvat minun ympärilläni. Hän halkaisee munuaiseni säälimättä, vuodattaa maahan minun sappeni.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Hän murtaa minuun aukon toisensa jälkeen ja ryntää kimppuuni kuin soturi.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Minä ompelin säkin iholleni ja painoin sarveni tomuun.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Minun kasvoni punoittavat itkusta, ja silmäluomillani on pimeys,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
vaikkei ole vääryyttä minun käsissäni ja vaikka minun rukoukseni on puhdas.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Maa, älä peitä minun vertani, ja minun huudollani älköön olko lepopaikkaa!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Katso, nytkin on minun todistajani taivaassa ja puolustajani korkeudessa.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Ystäväni pitävät minua pilkkanansa-Jumalaan minun silmäni kyynelöiden katsoo,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
että hän hankkisi miehelle oikeuden Jumalaa vastaan ja ihmislapselle hänen lähimmäistään vastaan.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Sillä vähän on vuosia edessäni enää, ja sitten menen tietä, jota en palaja."
