Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
“I have heard many such things. You are all miserable comforters!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall vain words have an end? Or what provokes you that you answer?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak as you do. If your soul were in my soul’s place, I could join words together against you, and shake my head at you,
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
but I would strengthen you with my mouth. The solace of my lips would relieve you.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
“Though I speak, my grief is not subsided. Though I forbear, what am I eased?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now, God, you have surely worn me out. You have made all my company desolate.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
You have shriveled me up. This is a witness against me. My leanness rises up against me. It testifies to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He has torn me in his wrath and persecuted me. He has gnashed on me with his teeth. My adversary sharpens his eyes on me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They have gaped on me with their mouth. They have struck me on the cheek reproachfully. They gather themselves together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God delivers me to the ungodly, and casts me into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, and he broke me apart. Yes, he has taken me by the neck, and dashed me to pieces. He has also set me up for his target.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers surround me. He splits my kidneys apart, and does not spare. He pours out my bile on the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaks me with breach on breach. He runs at me like a giant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth on my skin, and have thrust my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red with weeping. Deep darkness is on my eyelids,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
“Earth, don’t cover my blood. Let my cry have no place to rest.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Even now, behold, my witness is in heaven. He who vouches for me is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends scoff at me. My eyes pour out tears to God,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
that he would maintain the right of a man with God, of a son of man with his neighbour!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For when a few years have come, I will go the way of no return.
