Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I have heard many such things: miserable comforters are ye all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall vain words have an end? or what provoketh thee that thou answerest?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak as ye do; if your soul were in my soul’s stead, I could join words together against you, and shake mine head at you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
[But] I would strengthen you with my mouth, and the solace of my lips should assuage [your grief].
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Though I speak, my grief is not assuaged: and though I forbear, what am I eased?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
And thou hast laid fast hold on me, [which] is a witness [against me]: and my leanness riseth up against me, it testifieth to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He hath torn me in his wrath, and persecuted me; he hath gnashed upon me with his teeth: mine adversary sharpeneth his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully: they gather themselves together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God delivereth me to the ungodly, and casteth me into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, and he brake me asunder; yea, he hath taken me by the neck, and dashed me to pieces: he hath also set me up for his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaketh me with breach upon breach; he runneth upon me like a giant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and have laid my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Although there is no violence in mine hands, and my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no [resting] place.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Even now, behold, my witness is in heaven, and he that coucheth for me is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends scorn me: [but] mine eye poureth out tears unto God;
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
That he would maintain the right of a man with God, and of a son of man with his neighbour!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For when a few years are come, I shall go the way whence I shall not return.
