Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
But Job answered and said:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Of such things as these I have heard enough! Miserable comforters are ye all!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Will there ever be an end to words of wind? What stirreth thee up, that thou answerest?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also might speak like you, If ye were now in my place; I might string together words against you, And shake my head at you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
I would strengthen you with my mouth, And the consolation of my lips should sustain you.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
If I speak, my grief is not assuaged; And if I forbear, it doth not leave me.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
For now He hath quite exhausted me; Thou hast desolated all my house!
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Thou hast seized hold of me, and this is a witness against me; My leanness riseth up and testifieth against me to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
His anger teareth my flesh, and pursueth me; He gnasheth upon me with his teeth; My adversary sharpeneth his eyes upon me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They gape for me with their mouths; In scorn they smite me on the cheek; With one consent they assemble against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God hath given me a prey to the unrighteous, And delivered me into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, but he hath crushed me; He hath seized me by the neck, and dashed me in pieces; He hath set me up for his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers encompass me around; He pierceth my reins, and doth not spare; He poureth out my gall upon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaketh me with breach upon breach; He rusheth upon me like a warrior.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, And thrust my horn into the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red with weeping, And upon my eyelids is deathlike darkness.
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Yet is there no injustice in my bands. And my prayer hath been pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth! cover not thou my blood, And let there be no hiding-place for my cry!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Yet even now, behold, my witness is in heaven, And he who knoweth me is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends have me in derision, But my eye poureth out tears unto God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
O that one might contend for a man with God, As a man contendeth with his neighbor!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For when a few years shall have passed, I shall go the way whence I shall not return.
