Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Bvt Iob answered, and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I haue oft times heard such things: miserable comforters are ye all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall there be none ende of wordes of winde? or what maketh thee bold so to answere?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I could also speake as yee doe: (but woulde God your soule were in my soules stead) I could keepe you company in speaking, and could shake mine head at you,
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
But I woulde strengthen you with my mouth, and the comfort of my lips should asswage your sorowe.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Though I speake, my sorow can not be asswaged: though I cease, what release haue I?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now hee maketh mee wearie: O God, thou hast made all my congregation desolate,
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
And hast made me full of wrinkles which is a witnesse thereof, and my leannes ryseth vp in me, testifying the same in my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
His wrath hath torne me, and hee hateth me, and gnasheth vpon mee with his teeth: mine enemie hath sharpened his eyes against me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They haue opened their mouthes vpon me, and smitten me on the cheeke in reproch; they gather themselues together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God hath deliuered me to the vniust, and hath made mee to turne out of the way by the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was in welth, but he hath brought me to nought: he hath taken me by the necke, and beaten me, and set me as a marke for himselfe.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers compasse mee rounde about: he cutteth my reines, and doth not spare, and powreth my gall vpon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He hath broken me with one breaking vpon another, and runneth vpon me like a gyant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I haue sowed a sackcloth vpon my skinne, and haue abased mine horne vnto the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is withered with weeping, and the shadow of death is vpon mine eyes,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Though there be no wickednesse in mine hands, and my prayer be pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, couer not thou my blood, and let my crying finde no place.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
For lo, now my witnesse is in the heauen, and my record is on hie.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends speake eloquently against me: but mine eye powreth out teares vnto God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Oh that a man might pleade with God, as man with his neighbour!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For the yeeres accounted come, and I shall go the way, whence I shall not returne.
