Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job replied,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
“I've heard all this before. You are comforters who just cause trouble!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Will your windy speeches never cease? What's bothering you that you have to answer me?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I could talk like you do if you were in my place, stringing words together to criticize you, ridiculing you with a toss of my head.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
I could build you up by my mouth speaking words; the movement of my lips would ease your pain.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
For me, if I speak it doesn't ease my pain, and if I don't speak the pain is still there.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
God, you have worn me out. You have destroyed my whole family.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
You have made me shrivel up, which is a witness against me; my thin body testifies against me.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He has torn me apart in his anger; in his hostility he has gnashed his teeth at me; my enemy pierces me with his fierce look.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
People stare at me with their mouths wide open, they slap me on my cheeks to mock me, they crowd around me to attack me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God has handed me over to evil people; he has thrown me into their hands.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was living in peace and he smashed me to pieces. He grabbed me by the neck and dashed me to pieces. He set me up as his target.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers surround me. His arrows pierce my kidneys without mercy. He pours out my gall on the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Like a wall he breaks me down, breach upon breach, rushing at me like a warrior.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sown sackcloth to cover my skin; my strength lies broken in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red from crying and dark shadows surround my eyes,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
although I have done nothing wrong and my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Earth, do not cover up my blood. May my cry find no place to hide.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Look, right now my witness is in heaven; the one who speaks for me is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends scorn me, but my eyes pour out tears to God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
I want my witness to speak for me with God as someone does for their friend.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For in a few short years I shall go down that road from which I shall not return.
