Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered, and said:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I have often heard such things as these: you are all troublesome comforters.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall windy words have no end? or is it any trouble to thee to speak?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak like you: and would God your soul were for my soul. I would comfort you also with words, and would wag my head over you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
I would strengthen you with my mouth, and would move my lips, as sparing you.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
But what shall I do? If I speak, my pain will not rest: and if I hold my peace, it will not depart from me.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now my sorrow hath oppressed me, and all my limbs are brought to nothing.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
My wrinkles bear witness against me, and a false speaker riseth up against my face, contradicting me.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
He hath gathered together his fury against me, and threatening me he hath gnashed with his teeth upon me: my enemy hath beheld me with terrible eyes.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They have opened their mouths upon me, and reproaching me they have struck me on the cheek, they are filled with my pains.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God hath shut me up with the unjust man, and hath delivered me into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I that was formerly so wealthy, am all on a sudden broken to pieces: he hath taken me by my neck, he hath broken me, and hath set me up to be his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
He hath compassed me round about with his lances, he hath wounded my loins, he hath not spared, and hath poured out my bowels on the earth.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He hath torn me with wound upon wound, he hath rushed in upon me like a giant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sowed sackcloth upon my skin, and have covered my flesh with ashes.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is swollen with weeping, and my eyelids are dim.
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
These things have I suffered without the iniquity of my hand, when I offered pure prayers to God.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, cover not thou my blood, neither let my cry find a hiding place in thee.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
For behold my witness is in heaven, and he that knoweth my conscience is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends are full of words: my eye poureth out tears to God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
And O that a man might so be judged with God, as the son of man is judged with his companion!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For behold short years pass away and I am walking in a path by which I shall not return.
