Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answered and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
I have heard many such things: grievous comforters are ye all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Shall words of wind have an end? or what provoketh thee that thou answerest?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I also could speak as ye: if your soul were in my soul's stead, I could join together words against you, and shake my head at you;
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
[But] I would encourage you with my mouth, and the solace of my lips should assuage [your pain].
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
If I speak, my pain is not assuaged; and if I forbear, what am I eased?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now he hath made me weary; ...thou hast made desolate all my family;
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Thou hast shrivelled me up! it is become a witness; and my leanness riseth up against me, it beareth witness to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
His anger teareth and pursueth me; he gnasheth with his teeth against me; [as] mine adversary he sharpeneth his eyes at me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They gape upon me with their mouth; they smite my cheeks reproachfully; they range themselves together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God hath delivered me over to the iniquitous man, and hurled me into the hands of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at rest, but he hath shattered me; he hath taken me by the neck and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His arrows encompass me round about, he cleaveth my reins asunder and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaketh me with breach upon breach; he runneth upon me like a mighty man.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewed sackcloth upon my skin, and rolled my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, cover not my blood, and let there be no place for my cry!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Even now, behold, my Witness is in the heavens, and he that voucheth for me is in the heights.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends are my mockers; mine eye poureth out tears unto God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Oh that there were arbitration for a man with God, as a son of man for his friend!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For years [few] in number shall pass, — and I shall go the way [whence] I shall not return.
