Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job made answer and said,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Such things have frequently come to my ears: you are comforters who only give trouble.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
May words which are like the wind be stopped? or what is troubling you to make answer to them?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
It would not be hard for me to say such things if your souls were in my soul's place; joining words together against you, and shaking my head at you:
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
I might give you strength with my mouth, and not keep back the comfort of my lips.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
If I say what is in my mind, my pain becomes no less: and if I keep quiet, how much of it goes from me?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
But now he has overcome me with weariness and fear, and I am in the grip of all my trouble.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
It has come up as a witness against me, and the wasting of my flesh makes answer to my face.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
I am broken by his wrath, and his hate has gone after me; he has made his teeth sharp against me: my haters are looking on me with cruel eyes;
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Their mouths are open wide against me; the blows of his bitter words are falling on my face; all of them come together in a mass against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God gives me over to the power of sinners, sending me violently into the hands of evil-doers.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was in comfort, but I have been broken up by his hands; he has taken me by the neck, shaking me to bits; he has put me up as a mark for his arrows.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His bowmen come round about me; their arrows go through my body without mercy; my life is drained out on the earth.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
I am broken with wound after wound; he comes rushing on me like a man of war.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have made haircloth the clothing of my skin, and my horn is rolled in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red with weeping, and my eyes are becoming dark;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Though my hands have done no violent acts, and my prayer is clean.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, let not my blood be covered, and let my cry have no resting-place!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Even now my witness is in heaven, and the supporter of my cause is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends make sport of me; to God my eyes are weeping,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
So that he may give decision for a man in his cause with God, and between a son of man and his neighbour.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For in a short time I will take the journey from which I will not come back.
