Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
“I have heard many things like these; miserable comforters are you all.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Is there no end to your long-winded speeches? What provokes you to continue testifying?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
I could also speak like you if you were in my place; I could heap up words against you and shake my head at you.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
But I would encourage you with my mouth, and the consolation of my lips would bring relief.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Even if I speak, my pain is not relieved, and if I hold back, how will it go away?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Surely He has now exhausted me; You have devastated all my family.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
You have bound me, and it has become a witness; my frailty rises up and testifies against me.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
His anger has torn me and opposed me; He gnashes His teeth at me. My adversary pierces me with His eyes.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
They open their mouths against me and strike my cheeks with contempt; they join together against me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
God has delivered me to unjust men; He has thrown me to the clutches of the wicked.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
I was at ease, but He shattered me; He seized me by the neck and crushed me. He has set me up as His target;
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
His archers surround me. He pierces my kidneys without mercy and spills my gall on the ground.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
He breaks me with wound upon wound; He rushes me like a mighty warrior.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
I have sewn sackcloth over my skin; I have buried my horn in the dust.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
My face is red with weeping, and deep shadows ring my eyes;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
yet my hands are free of violence and my prayer is pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O earth, do not cover my blood; may my cry for help never be laid to rest.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Even now my witness is in heaven, and my advocate is on high.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
My friends are my scoffers as my eyes pour out tears to God.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Oh, that a man might plead with God as he pleads with his neighbor!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
For when only a few years are past I will go the way of no return.
