< Jób 16 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Chuin Job apaodoh kit in;
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Hicheng ho jouse hi masanga kanajah sa ahitai, itobang genthei um milham nahiu hitam?
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Hui sathethu nung hi nasuh tang theilouvu ham? Ipi hin tang louhella thu nasei sah sah jengu ham?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Keiumna munna hi um hileu chun ken jong hitobang hi kaseithei ding ahi. Ken vang douna thu twilon banga kalon doh sah a chule kalu kathin khum ding nahi.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Ahinlah kei chu ana hileng katil khouva nalengvai naho lahmang peh ding kagot ding ahi.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Hiche ho khel hin kathoh gimna in kei le kei kaki vengbit in chule thusei ding kada jongleh kathoh natna alhom chom deh poi.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
O Pathen nangin tollhanga nei koilhan chule kachilhah nasugam tai.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Kana chonsetna ho photchet peh ding bang in, nangin kavun le kagu keuseh in neikoitai. Katahsa gong lhenglhung hin kei dounan aphochen tai.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Pathen in eivet dan chule lunghang tah in ahal hal in eibot tellin, aha eigel khum khume, chule amitchang sal tenin eihin vei.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Mihon eija piuvin chule einuisat uve, amahon isah loutah in kabengphe eibeh peh un kei dou dingin mipi ahung kikhom uve.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Pathen in michonse ho khutna eipedoh in, aman migiloute khutna eiseplut tai.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Aman eisat teldeh kahsen thipbeh in kaum in, kalol in eiman in ahal hal in eisuchip jengin chuti chun abidoi dingin eitung doh e.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Chule tun athalkap them hon eium kimvel un, athal chang uvin lungsetna beihel in eisun uvin tollhanga kathisan avei jenge.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Keidou nan avel vel in eisu teldeh jengin, gal hatpa mibolna bangin eino khume.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Kagenthei vetsahnan khaodip pon kakisil in kaki letsahna leivui lah a akijam tai.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Kaka kanan kamit asan lhatan, kamit teni athim sohtai.
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Ahijeng vang'in thil dihlou kabolpon chule kataona athenge.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O leiset kathisan selmang hihbeh in, keikhellin hung kapdoh uhen.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Tu jengin jong eihetdoh sah ding vanna aume, kachung thu eiseipeh ding chu chung sanga aume.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Kagol kapai ten eideimo uvin ahinlah ken kamitlhi Pathen a kasung lhai.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Gollepaiho sucham theipa banga Pathen le kei kikah eikicham sah thei ding mi khattou kangai chai.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Kahung kinung lekit tahlou nading lamlenna chu chesuh vahding kahitai.

< Jób 16 >