Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
“Bilge kişi boş sözlerle yanıtlar mı, Karnını doğu rüzgarıyla doldurur mu?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Boş sözlerle tartışır, Yararsız söylevler verir mi?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Tanrı korkusunu bile ortadan kaldırıyor, Tanrı'nın huzurunda düşünmeyi engelliyorsun.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Çünkü suçun ağzını kışkırtıyor, Hilekârların diliyle konuşuyorsun.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Kendi ağzın seni suçluyor, ben değil, Dudakların sana karşı tanıklık ediyor.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
“İlk doğan insan sen misin? Yoksa dağlardan önce mi var oldun?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Tanrı'nın sırrını mı dinledin de, Yalnız kendini bilge görüyorsun?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Senin bildiğin ne ki, biz bilmeyelim? Senin anladığın ne ki, bizde olmasın?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Bizde ak saçlı da yaşlı da var, Babandan bile yaşlı.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Az mı geliyor Tanrı'nın avutması sana, Söylediği yumuşak sözler?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Niçin yüreğin seni sürüklüyor, Gözlerin parıldıyor,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Tanrı'ya öfkeni gösteriyorsun, Ağzından böyle sözler dökülüyor?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
“İnsan gerçekten temiz olabilir mi? Kadından doğan biri doğru olabilir mi?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Tanrı meleklerine güvenmiyorsa, Gökler bile O'nun gözünde temiz değilse,
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Haksızlığı su gibi içen İğrenç, bozuk insana mı güvenecek?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
“Dinle beni, sana açıklayayım, Gördüğümü anlatayım,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Bilgelerin atalarından öğrenip bildirdiği, Gizlemediği gerçekleri;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
O atalar ki, ülke yalnız onlara verilmişti, Aralarına henüz yabancı girmemişti.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Kötü insan yaşamı boyunca kıvranır, Zorbaya ayrılan yıllar sayılıdır.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Dehşet sesleri kulağından eksilmez, Esenlik içindeyken soyguncunun saldırısına uğrar.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Karanlıktan kurtulabileceğine inanmaz, Kılıç onu gözler.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
‘Nerede?’ diyerek ekmek ardınca dolaşır, Karanlık günün yanıbaşında olduğunu bilir.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Acı ve sıkıntı onu yıldırır, Savaşa hazır bir kral gibi onu yener.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Çünkü Tanrı'ya el kaldırmış, Her Şeye Gücü Yeten'e meydan okumuş,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Kalın, yumrulu kalkanıyla O'na inatla saldırmıştı.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
“Yüzü semirdiği, Göbeği yağ bağladığı halde,
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Yıkılmış kentlerde, Taş yığınına dönmüş oturulmaz evlerde oturacak,
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Zengin olmayacak, serveti tükenecek, Malları ülkeye yayılmayacaktır.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Karanlıktan kaçamayacak, Filizlerini alev kurutacak, Tanrı'nın ağzından çıkan solukla yok olacaktır.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Boş şeye güvenerek kendini aldatmasın, Çünkü ödülü de boş olacaktır.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Gününden önce işi tamamlanacak, Dalı yeşermeyecektir.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Asma gibi koruğunu dökecek, Zeytin ağacı gibi çiçeğini dağıtacaktır.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Çünkü tanrısızlar sürüsü kısır olur, Rüşvetçilerin çadırlarını ateş yakıp yok eder.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Fesada gebe kalıp kötülük doğururlar, İçleri yalan doludur.”
