Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Därefter tog Elifas från Teman till orda och sade:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Skall en vis man tala så i vädret och fylla upp sitt bröst med östanvind?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Skall han försvara sin sak med haltlöst tal, med ord som ingenting bevisa?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Än mer, du gör gudsfruktan om intet och kommer med klagolåt inför Gud.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Ty din ondska lägger dig orden i munnen, och ditt behag står till illfundigt tal.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Så dömes du nu skyldig av din mun, ej av mig, dina egna läppar vittna emot dig.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Var du den första människa som föddes, och fick du liv, förrän höjderna funnos?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Blev du åhörare i Guds hemliga råd och fick så visheten i ditt våld?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Vad vet du då, som vi icke veta? Vad förstår du, som ej är oss kunnigt?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Gråhårsman och åldring finnes också bland oss, ja, en som övergår din fader i ålder.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Försmår du den tröst som Gud har att bjuda, och det ord som i saktmod talas med dig?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Vart föres du hän av ditt sinne, och varför välva dina ögon så,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
i det du vänder ditt raseri mot Gud och öser ut ord ur din mun?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Vad är en människa, att hon skulle vara ren? Vad en av kvinna född, att han skulle vara rättfärdig?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Se, ej ens på sina heliga kan han förlita sig, och himlarna äro icke rena inför hans ögon;
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
huru mycket mindre då den som är ond och fördärvad, den man som läskar sig med orättfärdighet såsom med vatten!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Jag vill kungöra dig något, så hör nu mig; det som jag har skådat vill jag förtälja,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
vad visa män hava gjort kunnigt, lagt fram såsom ett arv ifrån sina fäder,
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
ifrån dem som allena fingo landet till gåva, och bland vilka ingen främling ännu hade trängt in:
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Den ogudaktige har ångest i alla sina dagar, under de år, helt få, som beskäras en våldsverkare.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Skräckröster ljuda i hans öron; när han är som tryggast, kommer förhärjaren över honom.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Han har intet hopp om räddning ur mörkret, ty svärdet lurar på honom.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Såsom flykting söker han sitt bröd: var är det? Han förnimmer att mörkrets dag är för handen.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Ångest och trångmål förskräcka honom, han nedslås av dem såsom av en stridsrustad konung.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Ty mot Gud räckte han ut sin hand, och mot den Allsmäktige förhävde han sig;
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
han stormade mot honom med trotsig hals, med sina sköldars ryggar i sluten hop;
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
han höljde sitt ansikte med fetma och samlade hull på sin länd;
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
han bosatte sig i städer, dömda till förstöring, i hus som ej fingo bebos, ty till stenhopar voro de bestämda.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Därför bliver han ej rik, och hans gods består ej, hans skördar luta ej tunga mot jorden.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Han kan icke undslippa mörkret; hans telningar skola förtorka av hetta, och själv skall han förgås genom Guds muns anda.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
I sin förvillelse må han ej lita på vad fåfängligt är, ty fåfänglighet måste bliva hans lön.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
I förtid skall hans mått varda fyllt, och hans krona skall ej grönska mer.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Han bliver lik ett vinträd som i förtid mister sina druvor, lik ett olivträd som fäller sina blommor.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Ty den gudlöses hus förbliver ofruktsamt, såsom eld förtär hyddor där mutor tagas.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Man går havande med olycka och föder fördärv; den livsfrukt man alstrar är ett sviket hopp.
