Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Då svarade Eliphas af Thema, och sade:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Skall en vis man tala så i vädret, och uppfylla sin buk med väder?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Du straffar med onyttigom ordom, och ditt tal kommer intet till gagns.
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Du hafver bortkastat räddhågan, och talar förakteliga för Gudi;
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Ty så lärer din ondska din mun, och du hafver utvalt ena skalkatungo.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Din mun skall fördöma dig, och icke jag; dina läppar skola svara dig.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Äst du den första menniska, som född är? Äst du för all berg aflader?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Hafver du hört Guds hemliga råd? Och är sjelfva visdomen ringare än du?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Hvad vetst du, det vi icke vete? Hvad förstår du, det som icke är när oss?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Gråhårote och gamle äro när oss, som länger hafva lefvat än dine fäder.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Skulle Guds hugsvalelse så ringa aktas för dig? Men du hafver något hemligit stycke när dig.
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Hvad tager ditt hjerta före? Hvi ser du så stolt ut?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Hvi sätter ditt sinne sig emot Gud, att du låter sådana ord gå af dinom mun?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Hvad är en menniska, att hon skulle vara ren; och att han skulle vara rättfärdig, som af qvinno född är?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Si, ibland hans helga är ingen ostraffelig, och himlarna äro icke rene för honom.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Huru mycket mer menniskan, som är stygg och ond; den der orättfärdighetena dricker såsom vatten?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Jag vill visa dig det, hör mig; jag vill förtälja dig, hvad jag sett hafver;
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Hvad de vise sagt hafva, och för deras fader icke hafver fördoldt varit;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Hvilkom allena landet gifvet är, så att ingen främmande må gå ibland dem.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
En ogudaktig bäfvar i alla sina lifsdagar, och enom tyrann är hans åratal fördoldt.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Hvad han hörer, det förskräcker honom; och ändå att frid är, så hafver han dock den sorg, att han skall förderfvas.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Han tror icke, att han skall kunna undfly olyckona, och förmodar sig alltid svärdet.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
När han far ut hit och dit efter sin näring, så tycker honom att hans olyckos tid är för handene.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Ångest och nöd förskräcka honom, och slå honom ned, såsom en Konung med enom här;
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Ty han hafver utsträckt sina hand emot Gud, och emot den Allsmägtiga förstärkt sig.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Han löper med hufvudet emot honom, och står halsstyf emot honom.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Han hafver upphäfvit sig emot honom, och satt sig hårdt emot honom.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Men han skall bo i nederslagna städer, der inga hus äro; utan ligga i enom hop.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Han skall icke varda rik, och hans gods skall icke förökas; och skall icke utspridas i landena.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Han skall icke undfly olycko; eldslågen skall förtorka hans grenar; och skall varda borttagen af hans muns anda.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Han är så bedragen, att han icke tror att det skall varda värre med honom.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Han får en ända, när honom obeqvämt är; och hans gren skall icke grönskas.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Han varder afhemtad såsom en omogen drufva af vinträt, och såsom ett oljoträ bortfaller sitt blomster.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Ty de skrymtares församling skall blifva ensam, och elden skall förtära hans hus, som gåfvor tager.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Han anar olycko, och föder vedermödo; och deras buk bär list fram.
