Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Entonces Elifaz, el temanita, respondió,
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
“Si un sabio responde con vano conocimiento, y llenarse con el viento del este?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Debe razonar con una charla poco provechosa, o con discursos con los que no puede hacer nada bueno?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Sí, elimina el miedo, y dificultan la devoción ante Dios.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Porque tu iniquidad enseña tu boca, y tú eliges el lenguaje de los astutos.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Tu propia boca te condena, y no yo. Sí, tus propios labios testifican contra ti.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
“¿Eres tú el primer hombre que nació? ¿O te sacaron antes de las colinas?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
¿Has oído el consejo secreto de Dios? ¿Limitas la sabiduría a ti mismo?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
¿Qué sabe usted que nosotros no sepamos? ¿Qué entiendes que no está en nosotros?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Con nosotros están tanto los canosos como los muy ancianos, mucho mayor que tu padre.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
¿Los consuelos de Dios son demasiado pequeños para ti? ¿incluso la palabra que es suave para ti?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
¿Por qué te arrastra tu corazón? Por qué tus ojos parpadean,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
que vuelvas tu espíritu contra Dios, y dejar que esas palabras salgan de tu boca?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
¿Qué es el hombre, para que esté limpio? ¿Qué es el nacido de mujer, para que sea justo?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
He aquí que él no confía en sus santos. Sí, los cielos no están limpios a sus ojos;
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
cuánto menos uno que es abominable y corrupto, ¡un hombre que bebe la iniquidad como si fuera agua!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
“Te lo mostraré, escúchame; lo que he visto lo declararé
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
(que los sabios han contado por sus padres, y no lo han ocultado;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
a quien solo se le dio la tierra, y ningún extraño pasó entre ellos):
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
el malvado se retuerce de dolor todos sus días, incluso el número de años que se le acumulan al opresor.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Un sonido de terror está en sus oídos. En la prosperidad el destructor vendrá sobre él.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
No cree que vaya a volver de las tinieblas. Le espera la espada.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Anda por ahí buscando pan, diciendo: “¿Dónde está?”. Sabe que el día de las tinieblas está listo en su mano.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
La angustia y la angustia le hacen temer. Se imponen contra él, como un rey listo para la batalla.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Porque ha extendido su mano contra Dios, y se comporta con orgullo contra el Todopoderoso,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
corre hacia él con el cuello rígido, con los gruesos escudos de sus rodelas,
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
porque se ha cubierto la cara con su gordura, y se acumulaba la grasa en los muslos.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Ha vivido en ciudades desoladas, en casas que no habitaba nadie, que estaban a punto de convertirse en montones.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
No será rico, ni su riqueza continuará, ni sus posesiones se extenderán sobre la tierra.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
No se apartará de las tinieblas. La llama secará sus ramas. Se irá por el soplo de la boca de Dios.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Que no confíe en el vacío, engañándose a sí mismo, porque el vacío será su recompensa.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Se cumplirá antes de su tiempo. Su rama no será verde.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Sacudirá su uva inmadura como la vid, y echará su flor como el olivo.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Porque la compañía de los impíos será estéril, y el fuego consumirá las tiendas del soborno.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Conciben el mal y producen la iniquidad. Su corazón prepara el engaño”.
