Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Entonces Elifaz temanita tomó la palabra y dijo:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
“¿Es acaso de sabios responder con argumentos vanos, y llenarse el pecho de viento,
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
arguyendo con palabras inútiles, y con razones sin valor?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
De veras, tú destruyes la piedad y socavas el temor de Dios.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Porque tu boca revela tu iniquidad, adoptas el lenguaje de los arteros.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Tu propia boca, y no yo, te condena, tus mismos labios testifican contra ti.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
¿Naciste tú el primero de los hombres, saliendo a la luz antes que los montes?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
¿Escuchaste tú los secretos de Dios, secuestraste para ti la sabiduría?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
¿Qué sabes tú, que no sepamos nosotros? ¿En qué nos supera tu sabiduría?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
También entre nosotros hay cabezas canas y hombres de edad, más avanzados en días que tu padre.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
¿Acaso tienes en poco las consolaciones de Dios, y las suaves palabras que se te dicen.
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
¿Adónde te lleva tu corazón, y qué significa el pestañeo de tus ojos?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
¿Por qué diriges contra Dios tu ira, y profiere tu boca tales palabras?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
¿Qué es el hombre para aparecer inocente; el nacido de mujer, para ser justo?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Pues Él no se fía ni de sus santos; los mismos cielos no están limpios a su vista;
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
¿cuánto menos este ser, abominable y perverso, el hombre, que bebe como agua la iniquidad?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Te voy a enseñar; escúchame; te voy a contar lo que he visto,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
lo que los sabios enseñan sin ocultar nada, — (como lo recibieron) de sus padres—
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
pues a ellos solos fue dado el país, y no pasó extraño alguno entre ellos.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Todos sus días el impío es atormentado; y el tirano ignora el número de sus años.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Voz de angustia suena en sus oídos; en plena paz le asalta el devastador.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Él mismo pierde la esperanza de escapar a las tinieblas; se siente amenazado de la espada;
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
vaga buscando alimento, (diciendo): ¿En dónde está? sabe que es inminente el día de las tinieblas;
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
le aterran angustia y tribulación, le acometen como un rey listo para la guerra.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Pues extendió su mano contra Dios, se exaltó contra el Todopoderoso.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Corre contra Él, erguido el cuello, ocultándose detrás de sus escudos,
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
cubierto el rostro con su gordura, con capas de grosura sus lomos.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Vive en ciudades asoladas, en casas inhabitadas, destinadas a convertirse en ruinas.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Por eso no será rico, sus bienes no durarán, y su hacienda no se extenderá sobre la tierra.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Nunca escapará a las tinieblas; la llama abrasará sus renuevos, y él será llevado por el soplo de la boca de (Dios).
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
No confíe en una engañosa vanidad; la misma vanidad será su recompensa.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Ella le llegará antes que se acaben sus días, y sus ramas no reverdecerán ya más.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Sacudirá como la vid sus uvas, aun estando en cierne, y como el olivo dejará caer su flor.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
La casa del impío es estéril, y el fuego consume la morada del que se deja sobornar.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Concibe penas y engendra maldades, nutriendo en su seno el engaño.”
