Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Potem je odgovoril Elifáz Temánec in rekel:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
»Mar naj moder človek izreka prazno znanje in svoj trebuh napolnjuje z vzhodnikom?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Mar naj razpravlja z nekoristnim govorjenjem? Ali z govori, s katerimi ne more storiti ničesar dobrega?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Da, ti zametuješ strah in zadržuješ molitev pred Bogom.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Kajti tvoja usta izrekajo tvojo krivičnost in ti izbiraš jezik prebrisanega.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Tvoja lastna usta te obsojajo in ne jaz. Da, tvoje lastne ustnice pričujejo zoper tebe.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Mar si ti prvi človek, ki je bil rojen? Ali si bil narejen pred hribi?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Mar si slišal Božjo skrivnost? In ali sebi zadržuješ modrost?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Kaj ti veš, kar mi ne vemo? Kaj razumeš, česar ni v nas?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Z nami so sivolasi in zelo stari možje, precej starejši od tvojega očeta.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Ali so Božje tolažbe zate majhne? Je s teboj kakršnakoli skrita stvar?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Zakaj te tvoje srce odnaša? In ob čem tvoje oči mežikajo,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
da svojega duha obračaš zoper Boga in takšnim besedam dopuščaš iziti iz svojih ust?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Kaj je človek, da bi bil čist? In ta, ki je rojen iz ženske, da bi bil pravičen?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Glej, zaupanja ne polaga v svoje svete. Da, nebo ni čisto v njegovem pogledu.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Kako mnogo bolj gnusen in umazan je človek, ki pije krivičnost kakor vodo?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Pokazal ti bom, poslušaj me. To, kar sem videl, bom oznanil.
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
To, kar so modri možje povedali od svojih očetov in tega niso skrili,
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
katerim samim je bila dana zemlja in noben tujec ni šel med njimi.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Zloben človek se muči z bolečino vse svoje dni in število let je skrito zatiralcu.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Grozen zvok je v njegovih ušesih. V uspevanju bo nadenj prišel uničevalec.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Ne verjame, da se bo vrnil iz teme in meč čaka nanj.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Naokoli tava za kruhom, rekoč: ›Kje je?‹ Ve, da je ob njegovi roki pripravljen dan teme.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Stiska in tesnoba ga bosta preplašili. Prevladali bosta zoper njega kakor kralj, pripravljen na bitko.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Kajti svojo roko izteguje zoper Boga in se krepi zoper Vsemogočnega.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
On steče nadenj, celó na njegov vrat, na debele izbokline njegovih ščitov,
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
ker svoj obraz pokriva s svojo mastnostjo in na svojih ledjih nabira sloje tolšče.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Prebiva v zapuščenih mestih in hišah, ki jih noben človek ne naseljuje, ki so pripravljene, da postanejo ruševine.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Ne bo bogat, niti se ne bo njegovo imetje nadaljevalo, niti svoje popolnosti na zemlji ne bo podaljšal.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Iz teme ne bo odšel. Plamen bo posušil njegove mladike in z dihom svojih ust bo odšel proč.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Kdor je zaveden naj ne zaupa v ničnost, kajti ničnost bo njegovo povračilo.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Dovršeno bo pred njegovim časom in njegova veja ne bo zelena.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Svoje nezrelo grozdje bo otresel kakor trta in svoj cvet bo odvrgel kakor oljka.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Kajti skupnost hinavcev bo zapuščena in ogenj bo použil šotore podkupovanja.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Spočenjajo vragolijo in rodijo ničnost in njihov trebuh pripravlja prevaro.«
