Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Då tok Elifaz frå Teman til ords og sagde:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

«Kjem svar i vind og ver frå vismann? Fyller han barmen sin med storm?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Vil han med ugangstale lasta? Med ord som nyttelause er?

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Otten for Gud den bryt du ned og skjeplar andakt for Guds åsyn.

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

For syndi styrer munnen din; du talar som dei falske talar.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Din munn deg dømer, ikkje eg; og dine lippor vitnar mot deg.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Vart fyrst av menneskje du fødd? Vert fyre haugarne du avla?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Var du i Guds rådleggjing med? Og fekk du visdom til deg rana?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Kva veit du som me ikkje veit? Kva skynar du som me ei kjenner?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Gråhærd og gamling er hjå oss; han eldre er enn jamvel far din.

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Er trøyst frå Gud det altfor ring? Vanvyrder du eit rolegt ord?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Kvi let du hugen eggja deg? Kvi let du auga rulla vilt?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

For imot Gud din harm du snur og let or munnen ordi strøyma.

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Kor kann vel mannen vera rein? Og kvinnefødde hava rett?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

På sine heilage han lit ei; for honom er’kje himmeln rein,

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

langt mindre då ein styggeting, ein mann som urett drikk som med vatn.

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Eg vil deg læra; høyr på meg! Det som eg såg, vil eg deg melda,

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

det som vismenner segja kann, og ei hev dult frå sine feder,

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

dei som åleine landet åtte, og ingen framand kom bland deim.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Den vonde stødt i uro liver, for valdsmann gøymt er fåe år.

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

I øyro rædsletonar ljomar; fyrr han veit av, kjem tynaren.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Han trur’kje han kann fly frå myrkret; han venta lyt det kvasse sverd.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Han leitar etter brød: Kvar er det? Han veit, ein myrk dag er for hand.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Naud, trengsla skræmer, tyngjer honom, liksom ein konge budd til strid.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

For imot Gud han lyfte handi og våga tråssa Allvalds-Gud,

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

han storma fram med nakken lyft, med vern utav skjold-ryggjer sterke;

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

han dekte andlitet med feitt og gjorde sine lender feite.

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Han budde i bannstøytte byar, i hus som ingen burde bu i, men til grushaugar etla var.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Han vart’kje rik, hans gods kverv burt, hans grøda luter ei mot jordi.

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Han kann’kje koma undan myrkret. Hans greiner turkast burt i hiten, og han kjem burt ved hans munns ande.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Trur han på fåfengd, vert han narra, og berre fåfengd haustar han.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Fyrr dagen kjem, då vert det uppfyllt, hans palmegreiner grønkar ikkje.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Lik vinstokk misser han si druva, spiller sin blom som oljetreet.

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Ein syndarflokk set ingi frukt, og elden øyder mute- tjeldi.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Dei avlar møda, føder tjon, og svik i fanget sitt dei nører.»