Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.