< Jób 15 >

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
ויען אליפז התימני ויאמר
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
החכם יענה דעת-רוח וימלא קדים בטנו
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
הוכח בדבר לא-יסכון ומלים לא-יועיל בם
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
אף-אתה תפר יראה ותגרע שיחה לפני-אל
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
כי יאלף עונך פיך ותבחר לשון ערומים
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
ירשיעך פיך ולא-אני ושפתיך יענו-בך
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
הראישון אדם תולד ולפני גבעות חוללת
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
הבסוד אלוה תשמע ותגרע אליך חכמה
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
מה-ידעת ולא נדע תבין ולא-עמנו הוא
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
גם-שב גם-ישיש בנו-- כביר מאביך ימים
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
המעט ממך תנחומות אל ודבר לאט עמך
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
מה-יקחך לבך ומה-ירזמון עיניך
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
כי-תשיב אל-אל רוחך והצאת מפיך מלין
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
מה-אנוש כי-יזכה וכי-יצדק ילוד אשה
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
הן בקדשו לא יאמין ושמים לא-זכו בעיניו
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
אף כי-נתעב ונאלח איש-שתה כמים עולה
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
אחוך שמע-לי וזה-חזיתי ואספרה
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
אשר-חכמים יגידו ולא כחדו מאבותם
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
להם לבדם נתנה הארץ ולא-עבר זר בתוכם
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
כל-ימי רשע הוא מתחולל ומספר שנים נצפנו לעריץ
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
קול-פחדים באזניו בשלום שודד יבואנו
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
לא-יאמין שוב מני-חשך וצפו (וצפוי) הוא אלי-חרב
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
נדד הוא ללחם איה ידע כי-נכון בידו יום-חשך
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
יבעתהו צר ומצוקה תתקפהו כמלך עתיד לכידור
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
כי-נטה אל-אל ידו ואל-שדי יתגבר
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
ירוץ אליו בצואר בעבי גבי מגניו
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
כי-כסה פניו בחלבו ויעש פימה עלי-כסל
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
וישכון ערים נכחדות--בתים לא-ישבו למו אשר התעתדו לגלים
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
לא-יעשר ולא-יקום חילו ולא-יטה לארץ מנלם
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
לא-יסור מני-חשך--ינקתו תיבש שלהבת ויסור ברוח פיו
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
אל-יאמן בשו נתעה כי-שוא תהיה תמורתו
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
בלא-יומו תמלא וכפתו לא רעננה
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
יחמס כגפן בסרו וישלך כזית נצתו
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
כי-עדת חנף גלמוד ואש אכלה אהלי-שחד
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
הרה עמל וילד און ובטנם תכין מרמה

< Jób 15 >