Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Sai Elifaz mutumin Teman ya amsa,
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
“Mutum mai hikima zai amsa da surutai marasa kan gado ko yă cika cikinsa da iskar gabas?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Ko zai yi gardama da maganganun wofi maganganu marasa amfani?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Amma ka ma rena Allah ka hana a yi addu’a gare shi.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Zunubanka ne suke gaya maka abin da za ka ce; kana magana kamar mai wayo.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Bakinka zai kai ka yă baro, ba nawa ba; maganar bakinka za tă juya a kanka.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
“Kai ne mutum na farko da aka fara haihuwa? Ko kai ne aka fara halitta kafin tuddai?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Kana sauraron shawarar Allah? Ko kana gani kai kaɗai ne mai hikima?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Me ka sani da ba mu sani ba? Wane fahimi kake da shi da ba mu da shi?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Masu furfura da tsofaffi suna gefenmu mutanen da sun girme babanka.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Ta’aziyyar Allah ba tă ishe ka ba. Maganarsa mai laushi ba tă ishe ka ba?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Don me ka bar zuciyarka ta kwashe ka, kuma don me idanunka suke haske,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
har kake fushi da Allah kake kuma faɗar waɗannan maganganu daga bakinka?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
“Mene ne mutum, har da zai zama da tsarki, ko kuma mace ta haife shi, har yă iya zama mai adalci?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
In Allah bai nuna amincewa ga tsarkakansa ba, in har sammai ba su da tsarki a idonsa,
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
mutum fa, wanda yake da mugunta da lalacewa, wanda yake shan mugunta kamar ruwa!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
“Ka saurare ni, zan kuma yi maka bayani; bari in gaya maka abin da na gani,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
abin da masu hikima suka ce, ba tare da sun ɓoye wani abu da suka samu daga wurin iyayensu ba
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
(waɗanda su ne masu ƙasar kafin baƙi su shigo ƙasar).
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Dukan kwanakin ransa mugu yana shan wahala, wahala kaɗai zai yi ta sha.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Ƙara mai bantsoro za tă cika kunnuwansa’yan fashi za su kai masa hari.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Yana jin tsoron duhu domin za a kashe shi da takobi.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Yana ta yawo, abinci don ungulaye; ya san ranar duhu tana kusa.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Ɓacin rai da baƙin ciki sun cika shi, kamar sarkin da yake shirin yaƙi,
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
domin ya nuna wa Allah yatsa ya rena Allah Maɗaukaki,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
ya tasar masa da faɗa da garkuwa mai kauri da kuma ƙarfi.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
“Ko da yake fuskarsa ta cika da kumatu kuma yana da tsoka ko’ina,
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
zai yi gādon garuruwan da suka lalace, da kuma gidajen da ba wanda yake zama a ciki, gidajen da sun zama tarkace.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Ba zai sāke zama mai arziki ba, dukiyarsa ba za tă dawwama ba, abin da ya mallaka kuma ba zai bazu a ƙasar ba.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Ba zai tsere wa duhu ba; wuta za tă ƙona rassansa, kuma numfashi daga bakin Allah zai hallaka shi.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Kada yă ruɗi kansa ta wurin dogara ga abin da ba shi da amfani domin ba zai samu wani abu ba daga ciki.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Kafin lokacinsa yă cika, za a gama biyansa duka, kuma rassansa ba za su ba da amfani ba.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Zai zama kamar itacen inabi wanda’ya’yansa suka kakkaɓe kafin su nuna, kamar itacen zaitun zai zubar da furensa.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Gama marasa tsoron Allah za su zama marasa ba da’ya’ya, wuta kuma za tă ƙona tenti na masu son cin hanci.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Suna yin cikin rikici su kuma haifi mugunta; cikinsu yana cike da ruɗami.”
