Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Alors Eliphaz de Théman prit la parole et dit:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Le sage répond-il par une science vaine? Se gonfle-t-il la poitrine de vent?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Se défend-il par de futiles propos, par des discours qui ne servent à rien?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Toi, tu détruis même la crainte de Dieu, tu anéantis toute piété envers Dieu.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Ta bouche révèle ton iniquité, et tu prends le langage les fourbes.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Ce n’est pas moi, c’est ta bouche qui te condamne, ce sont tes lèvres qui déposent contre toi.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Es-tu né le premier des hommes? As-tu été enfanté avant les collines?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
As-tu assisté au conseil de Dieu? As-tu dérobé pour toi seul la sagesse?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Que sais-tu, que nous ne sachions? Qu’as-tu appris, qui ne nous soit familier?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Nous avons aussi parmi nous des cheveux blancs, des vieillards plus riches de jours que ton père.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Tiens-tu pour peu de chose les consolations de Dieu et les douces paroles que nous t’adressons?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Où ton cœur t’emporte-t-il, et que signifie ce roulement de tes yeux?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Quoi! C’est contre Dieu que tu tournes ta colère, et que de ta bouche tu fais sortir de tels discours?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Qu’est-ce que l’homme, pour qu’il soit pur, le fils de la femme, pour qu’il soit juste?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Voici que Dieu ne se fie pas même à ses saints, et les cieux ne sont pas purs devant lui:
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
combien moins cet être abominable et pervers, l’homme qui boit l’iniquité comme l’eau!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Je vais t’instruire, écoute-moi; je raconterai ce que j’ai vu,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
ce que les sages enseignent, — ils ne le cachent pas, l’ayant appris de leurs pères;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
à eux seuls avait été donné le pays, et parmi eux jamais ne passa l’étranger. —
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
« Le méchant, durant tous ses jours, est rongé par l’angoisse; un petit nombre d’années sont réservées à l’oppresseur.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Des bruits effrayants retentissent à ses oreilles; au sein de la paix, le dévastateur fond sur lui.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Il n’espère pas échapper aux ténèbres, il sent qu’il est guetté pour le glaive.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Il erre pour chercher son pain; il sait que le jour des ténèbres est prêt, à ses côtés.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
La détresse et l’angoisse tombent sur lui; elles l’assaillent comme un roi armé pour le combat.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Car il a levé sa main contre Dieu, il a bravé le Tout-Puissant,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
il a couru sur lui le cou raide, sous le dos épais de ses boucliers.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Il avait le visage couvert de graisse, et les flancs chargés d’embonpoint.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Il occupait des villes qui ne sont plus, des maisons qui n’ont plus d’habitants, vouées à devenir des monceaux de pierre.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Il ne s’enrichira plus, sa fortune ne tiendra pas, ses possessions ne s’étendront plus sur la terre.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Il n’échappera pas aux ténèbres; la flamme desséchera ses rejetons, et il sera emporté par le souffle de la bouche de Dieu.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Qu’il n’espère rien du mensonge, il y sera pris; le mensonge sera sa récompense.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Elle arrivera avant que ses jours soient pleins, et son rameau ne verdira plus.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Il secouera, comme la vigne, son fruit à peine éclos; il laissera tomber sa fleur, comme l’olivier.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Car la maison de l’impie est stérile, et le feu dévore la tente du juge corrompu.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Il a conçu le mal, et il enfante le malheur, dans son sein mûrit un fruit de déception. »
