Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
And Eliphaz the Temanite answereth and saith: —
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Doth a wise man answer [with] vain knowledge? And fill [with] an east wind his belly?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
To reason with a word not useful? And speeches — no profit in them?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Yea, thou dost make reverence void, And dost diminish meditation before God.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
For thy mouth teacheth thine iniquity, And thou chooseth the tongue of the subtile.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Thy mouth declareth thee wicked, and not I, And thy lips testify against thee.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
The first man art thou born? And before the heights wast thou formed?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Of the secret counsel of God dost thou hear? And withdrawest thou unto thee wisdom?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What hast thou known, and we know not? Understandest thou — and it is not with us?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Both the gray-headed And the very aged [are] among us — Greater than thy father [in] days.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Too few for thee are the comforts of God? And a gentle word [is] with thee,
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
What — doth thine heart take thee away? And what — are thine eyes high?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
For thou turnest against God thy spirit? And hast brought out words from thy mouth:
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What [is] man that he is pure, And that he is righteous, one born of woman?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Lo, in His holy ones He putteth no credence, And the heavens have not been pure in His eyes.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Also — surely abominable and filthy Is man drinking as water perverseness.
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
I shew thee — hearken to me — And this I have seen and declare:
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Which the wise declare — And have not hid — from their fathers.
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
To them alone was the land given, And a stranger passed not over into their midst:
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
'All days of the wicked he is paining himself, And few years have been laid up for the terrible one.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
A fearful voice [is] in his ears, In peace doth a destroyer come to him.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He believeth not to return from darkness, And watched [is] he for the sword.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
He is wandering for bread — 'Where [is] it?' He hath known that ready at his hand Is a day of darkness.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Terrify him do adversity and distress, They prevail over him As a king ready for a boaster.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
For he stretched out against God his hand, And against the Mighty he maketh himself mighty.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
He runneth unto Him with a neck, With thick bosses of his shields.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
For he hath covered his face with his fat, And maketh vigour over [his] confidence.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
And he inhabiteth cities cut off, houses not dwelt in, That have been ready to become heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He is not rich, nor doth his wealth rise, Nor doth he stretch out on earth their continuance.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He turneth not aside from darkness, His tender branch doth a flame dry up, And he turneth aside at the breath of His mouth!
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Let him not put credence in vanity, He hath been deceived, For vanity is his recompence.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Not in his day is it completed, And his bending branch is not green.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shaketh off as a vine his unripe fruit, And casteth off as an olive his blossom.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
For the company of the profane [is] gloomy, And fire hath consumed tents of bribery.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
To conceive misery, and to bear iniquity, Even their heart doth prepare deceit.
