Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Then responded Eliphaz the Temanite, and said:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Should, a wise man, answer unreal knowledge? or fill, with the east wind, his inner man?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Disputing with discourse that doth no good, or with speech, wherein is no profit?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
But, thou, wouldst take away reverence, and wouldst attain unto meditation before GOD.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
For thine own mouth would teach thine iniquity, and thou wouldst choose the tongue of the crafty.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Thine own mouth shall condemn thee, and, not I, And, thine own lips, shall testify against thee.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
The first of mankind, wast thou born? Or, before the hills, wast thou brought forth?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
In the secret council of GOD, hast thou been wont to hearken? Or canst thou attain for thyself unto wisdom?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What knowest thou, that we know not? [What] understandest thou, and the same, is not with us?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Both hoary and venerable, are among us, one mightier than thy father in days!
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Too small for thee, are the consolations of GOD? or a word spoken gently with thee?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
How doth thine own heart carry thee away, and how thine eyes do roll!
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
For thy spirit, replieth against GOD, and thou bringest forth—out of thy mouth—words!
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What is a mortal, that he should be pure? or that righteous should be one born of a woman?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Lo! in his holy ones, he putteth not confidence, and, the heavens, are not pure in his eyes:
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
How much less when one is detested and corrupt, a man who drinketh in—like water—perversity.
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
I will tell thee—hear me, Since this I have seen, I must needs declare it.
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Which, wise men, tell, and deny not [that which is] from their fathers.
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
To them alone, was the earth given, and no alien passed through their midst:
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
All the days of the lawless man, he, doth writhe with pain, and, the number of years, is hidden from the tyrant;
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
A noise of dreadful things, is in his ears, In prosperity, the destroyer cometh upon him;
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He hath no confidence to come back out of darkness, he, being destined to the power oft the sword;
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
A wanderer, he, for bread, [saying] Where [is it]? He knoweth that, prepared by his own hand, is the day of darkness;
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Distress and anguish shall startle him, It shall overpower him, like a king ready for the onset:
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Because he had stretched out—against GOD—his hand, and, against the Almighty, had been wont to behave himself proudly;
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
He used to run against him with uplifted neck, with the stout bosses of his bucklers;
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
For he had covered his face with his fatness, and had gathered a superabundance on his loins;
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
And had inhabited demolished cities, houses, wherein men would not dwell, that were destined to become heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He shall not be rich, nor shall his substance continue, neither shall their shadow stretch along on the earth;
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He shall not depart out of darkness, his young branch, shall the flame dry up, and he shall depart, by the breath of his own mouth!
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Let no one trust in him that—by vanity—is deceived, for, vanity, shall be his recompense;
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Before his day, shall it be accomplished, with, his palm-top, not covered with leaves;
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shall wrong—like a vine—his sour grapes, and shall cast off—as an olive-tree—his blossom.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
For, the family of the impious, is unfruitful, and, a fire, hath devoured the tents of bribery;
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Conceiving mischief, and bringing forth iniquity, yea, their inmost soul, prepareth deceit.
