Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Should a wise man answer with arguments of wind, Or fill his bosom with the east wind?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Should he argue with speech that helpeth him not, And with words which do not profit him?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Behold, thou makest the fear of God a vain thing, And discouragest prayer before him.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Yea, thy own mouth proclaimeth thy iniquity, Though thou choosest the tongue of the crafty.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Thy own mouth condemneth thee, and not I; Thy own lips testify against thee.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Art thou the first man that was born? Wast thou formed before the hills?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Hast thou listened in the council of God, And drawn all wisdom to thyself?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What dost thou know, that we know not also? What dost thou understand, that is a secret to us?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
With us are the aged and hoary-headed; Much older than thy father.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Dost thou despise the consolations of God, And words so full of kindness to thee?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Why hath thy passion taken possession of thee? And why this winking of thine eyes?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
For against God hast thou turned thy spirit, And uttered such words from thy mouth.
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What is man, that he should be pure, And he that is born of woman, that he should be innocent?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Behold, He putteth no trust in his ministering spirits, And the heavens are not pure in his sight;
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Much less, abominable and polluted man, Who drinketh iniquity as water.
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Hear me, and I will show thee, And that which I have seen will I declare;
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Which the wise men have told, And not kept concealed, as received from their fathers;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
To whom alone the land was given, And among whom not a stranger wandered.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
“All his days the wicked man is in pain; Yea, all the years, that are laid up for the oppressor.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
A fearful sound is in his ears; In peace the destroyer cometh upon him.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He hath no hope that he shall escape from darkness; He is set apart for the sword.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
He wandereth about, seeking bread; He knoweth that a day of darkness is at hand.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Distress and anguish fill him with dread; They prevail against him like a king ready for the battle.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Because he stretched forth his hand against God, And bade defiance to the Almighty,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
And ran against him with outstretched neck, With the thick bosses of his bucklers;
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Because he covered his face with fatness, And gathered fat upon his loins,
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
And dwelt in desolated cities, In houses which no man inhabiteth, That are ready to become heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He shall not be rich; his substance shall not endure, And his possessions shall not be extended upon the earth.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He shall not escape from darkness, And the flame shall dry up his branches; Yea, by the breath of His mouth shall he be taken away.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
“Let not man trust in vanity! he will be deceived; For vanity shall be his recompense.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
He shall come to his end before his time, And his branch shall not be green.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shall shake off his unripe fruit like the vine, And shed his blossoms like the olive-tree.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
The house of the unrighteous shall be famished, And fire shall consume the tents of bribery.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
They conceive mischief, and bring forth misery, And their breast deviseth deceit.”
