Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
And Eliphaz the Temanite answers and says:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
“Does a wise man answer [with] vain knowledge? And fill his belly [with] an east wind?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
To reason with a word not useful? And speeches—no profit in them?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Indeed, you make reverence void, and diminish meditation before God.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
For your mouth teaches your iniquity, And you choose the tongue of the cunning.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Your mouth declares you wicked, and not I, And your lips testify against you.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Are you the first man born? And were you formed before the heights?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Do you hear of the secret counsel of God? And withdraw wisdom to you?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What have you known, and we do not know? [What] do you understand, and it is not with us?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Both the gray-headed And the very aged [are] among us—Greater than your father [in] days.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Are the comforts of God too few for you? And a gentle word [is] with you,
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Why does your heart take you away? And why are your eyes high?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Do you turn your spirit against God? And have brought out words from your mouth:
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What [is] man that he is pure, And that he is righteous, one born of woman?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Behold, He puts no credence in His holy ones, And the heavens have not been pure in His eyes.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Also—surely abominable and filthy Is man drinking perverseness as water.
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
I show you—listen to me—And this I have seen and declare,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Which the wise declare—And have not hid—from their fathers.
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
To them alone was the land given, And a stranger did not pass over into their midst:
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
All [the] days of the wicked he is paining himself, And few years have been laid up for the terrible one.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
A fearful voice [is] in his ears, In peace a destroyer comes to him.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He does not believe to return from darkness, And he watches for the sword.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
He is wandering for bread: Where [is] it? He has known that ready at his hand Is a day of darkness.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Adversity and distress terrify him, They prevail over him as a king ready for a boaster.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
For he stretched out his hand against God, And against the Mighty he makes himself mighty.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
He runs to Him with a neck, With thick bosses of his shields.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
For he has covered his face with his fat, And makes vigor over [his] confidence.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
And he inhabits cities cut off, houses not dwelt in, That have been ready to become heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He is not rich, nor does his wealth rise, Nor does he stretch out their continuance on earth.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He does not turn aside from darkness, A flame dries up his tender branch, And he turns aside at the breath of His mouth!
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Do not let him put credence in vanity, He has been deceived, For vanity is his exchange.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
It is not completed in his day, And his bending branch is not green.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shakes off his unripe fruit as a vine, And casts off his blossom as an olive.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
For the company of the profane [is] barren, And fire has consumed tents of bribery.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
To conceive misery, and to bear iniquity, Even their heart prepares deceit.”
