Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
And Eliphaz the Themanite, answered, and said:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Will a wise man answer as if he were speaking in the wind, and fill his stomach with burning heat?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Thou reprovest him by words, who is not equal to thee, and thou speakest that which is not good for thee.
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
As much as is in thee, thou hast made void fear, and hast taken away prayers from before God.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
For thy iniquity hath taught thy mouth, and thou imitatest the tongue of blasphemers.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Thy own mouth shall condemn thee, and not I: and thy own lips shall answer thee.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Art thou the first man that was born, or wast thou made before the hills?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Hast thou heard God’s counsel, and shall his wisdom be inferior to thee?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What knowest thou that we are ignorant of? what dost thou understand that we know not?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
There are with us also aged and ancient men, much elder than thy fathers.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Is it a great matter that God should comfort thee? but thy wicked words hinder this.
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Why doth thy heart elevate thee, and why dost thou stare with thy eyes, as if they were thinking great things?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Why doth thy spirit swell against God, to utter such words out of thy mouth?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What is man that he should be without spot, and he that is born of a woman that he should appear just?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Behold among his saints none is unchangeable, and the heavens are not pure in his sight.
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
How much more is man abominable, and unprofitable, who drinketh iniquity like water?
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
I will shew thee, hear me: and I will tell thee what I have seen.
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Wise men confess and hide not their fathers.
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
To whom alone the earth was given, and no stranger hath passed among them.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
The wicked man is proud all his days, and the number of the years of his tyranny is uncertain.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
The sound of dread is always in his ears: and when there is peace, he always suspecteth treason.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He believeth not that he may return from darkness to light, looking round about for the sword on every side.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
When he moveth himself to seek bread, he knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Tribulation shall terrify him, and distress shall surround him, as a king that is prepared for the battle.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
For he hath stretched out his hand against God, and hath strengthened himself against the Almighty.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
He hath run against him with his neck raised up, and is armed with a fat neck.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Fatness hath covered his face, and the fat hangeth down on his sides.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
He hath dwelt in desolate cities, and in desert houses that are reduced into heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He shall not be enriched, neither shall his substance continue, neither shall he push his root in the earth.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He shall not depart out of darkness: the flame shall dry up his branches, and he shall be taken away by the breath of his own month.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
He shall not believe, being vainly deceived by error, that he may be redeemed with any price.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Before his days be full he shall perish: and his hands shall wither away.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shall be blasted as a vine when its grapes are in the first flower, and as an olive tree that casteth its flower.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
For the congregation of the hypocrite is barren, and fire shall devour their tabernacles, who love to take bribes.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
He hath conceived sorrow, and hath brought forth iniquity, and his womb prepareth deceits.
