Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
And Eliphaz the Temanite answered and said,
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Should a wise man answer with windy knowledge, and fill his belly with the east wind,
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Reasoning with unprofitable talk, and with speeches which do no good?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Yea, thou makest piety of none effect, and restrainest meditation before God.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
For thy mouth uttereth thine iniquity, and thou hast chosen the tongue of the crafty.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Thine own mouth condemneth thee, and not I; and thy lips testify against thee.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Art thou the first man that was born? and wast thou brought forth before the hills?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Hast thou listened in the secret council of God? And hast thou absorbed wisdom for thyself?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
What knowest thou that we know not? [what] understandest thou which is not in us?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Both the greyheaded and the aged are with us, older than thy father.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Are the consolations of God too small for thee? and the word gently spoken to thee?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Why doth thy heart carry thee away? and why do thine eyes wink?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
That thou turnest thy spirit against God, and lettest words go out of thy mouth?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
What is man, that he should be pure? and he that is born of a woman, that he should be righteous?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Behold, he putteth no trust in his holy ones, and the heavens are not pure in his sight:
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
How much less the abominable and corrupt, — man, that drinketh unrighteousness like water!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
I will shew thee, listen to me; and what I have seen I will declare;
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Which wise men have told from their fathers, and have not hidden;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Unto whom alone the earth was given, and no stranger passed among them.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
All his days the wicked man is tormented, and numbered years are allotted to the violent.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
The sound of terrors is in his ears: in prosperity the destroyer cometh upon him.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
He believeth not that he shall return out of darkness, and he is singled out for the sword.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
He wandereth abroad for bread, — where may it be? He knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Distress and anguish make him afraid; they prevail against him, as a king ready for the battle.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
For he hath stretched out his hand against God, and strengthened himself against the Almighty:
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
He runneth against him, with [outstretched] neck, with the thick bosses of his bucklers;
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
For he hath covered his face with his fatness, and gathered fat upon [his] flanks.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
And he dwelleth in desolate cities, in houses that no man inhabiteth, which are destined to become heaps.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
He shall not become rich, neither shall his substance continue, and their possessions shall not extend upon the earth.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
He shall not depart out of darkness; the flame shall dry up his branches; and by the breath of his mouth shall he go away.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Let him not trust in vanity: he is deceived, for vanity shall be his recompense;
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
It shall be complete before his day, and his branch shall not be green.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
He shall shake off his unripe grapes as a vine, and shall cast his flower as an olive.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
For the family of the ungodly shall be barren, and fire shall consume the tents of bribery.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
They conceive mischief, and bring forth iniquity, and their belly prepareth deceit.
