Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Så tog Temaniten Elifaz til Orde og sagde:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
"Mon Vismand svarer med Mundsvejr og fylder sit Indre med Østenvind
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
for at hævde sin Ret med gavnløs Tale, med Ord, som intet båder?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Desuden nedbryder du Gudsfrygt og krænker den Stilhed, som tilkommer Gud.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Din Skyld oplærer din Mund, du vælger de listiges Sprog.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Din Mund domfælder dig, ikke jeg, dine Læber vidner imod dig!
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Var du den første, der fødtes, kom du til Verden, før Højene var?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Mon du lytted til, da Gud holdt Råd, og mon du rev Visdommen til dig?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Hvad ved du, som vi ikke ved, hvad forstår du, som vi ikke kender?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Også vi har en gammel iblandt os, en Olding, hvis Dage er fler end din Faders!
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Er Guds Trøst dig for lidt, det Ord, han mildelig talede til dig?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Hvi river dit Hjerte dig hen, hvi ruller dit Øje vildt?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Thi du vender din Harme mod Gud og udstøder Ord af din Mund.
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Hvor kan et Menneske være rent, en kvindefødt have Ret?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
End ikke sine Hellige tror han, og Himlen er ikke ren i hans Øjne,
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
hvad da den stygge, den onde, Manden, der drikker Uret som Vand!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Jeg vil sige dig noget, hør mig, jeg fortæller, hvad jeg har set,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
hvad vise Mænd har forkyndt, deres Fædre ikke dulgt,
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
dem alene var Landet givet, ingen fremmed færdedes blandt dem:
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Den gudløse ængstes hele sit Liv, de stakkede År, en Voldsmand lever;
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Rædselslyde fylder hans Ører, midt under Fred er Hærgeren over ham;
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
han undkommer ikke fra Mørket, opsparet er han for Sværdet,
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
udset til Føde for Gribbe, han ved, at han står for Fald;
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Mørkets Dag vil skræmme ham. Trængsel og Angst overvælde ham som en Konge, rustet til Strid.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Thi Hånden rakte han ud mod Gud og bød den Almægtige Trods,
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
stormed bårdnakket mod ham med sine tykke, buede Skjolde.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Thi han dækked sit Ansigt med Fedt og samlede Huld på sin Lænd.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
tog Bolig i Byer, der øde lå hen. i Huse, man ikke må bo i, bestemt til at ligge i Grus.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Han bliver ej rig, hans Velstand forgår, til Jorden bøjer sig ikke hans Aks;
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
han undkommer ikke fra Mørket. Solglød udtørrer hans Spire, hans Blomst rives bort af Vinden.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Han stole ikke på Tomhed han farer vild thi Tomhed skal være hans Løn!
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
I Utide visner hans Stamme, hans Palmegren skal ikke grønnes;
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
han ryster som Ranken sin brue af og kaster som Olietræet sin Blomst.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Thi vanhelliges Samfund er goldt, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte;
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
svangre med Kvide, føder de Uret, og deres Moderskød fostrer Svig!
