Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Skal en viis svare med Kundskab, som kun er Vejr, og fylde sin Bug med Blæst,

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

idet han fører Bevis med Ord, som ikke gavne, og med Taler, som intet baade!

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Ja, du tilintetgør Gudsfrygt og svækker Bønnen for Guds Ansigt.

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Thi din egen Mund beviser din Misgerning, og du vælger de træskes Tunge.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Din egen Mund dømmer dig skyldig og ikke jeg, og dine Læber vidne imod dig.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Mon du er født som det første Menneske var, og er du avlet førend Højene?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Mon du har hørt til i Guds hemmelige Raad og har revet Visdommen til dig?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Hvad ved du, som vi ikke vide? hvad forstaar du, og det skulde ikke være os bekendt?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Der er baade graahærdede og bedagede iblandt os, Mænd, som have levet længere end din Fader.

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Er Guds Trøst dig for ringe og det Ord, som han i Mildhed har talt med dig?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Hvorfor betager dit Hjerte dig, og hvorfor blinke dine Øjne?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Thi du vender din Harme imod Gud, og du har ladet Taler udfare af din Mund.

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Hvad er et Menneske, at det skulde være rent? eller at den skulde være retfærdig, som er født af en Kvinde?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Se, han tror ikke sine hellige, og Himlene ere ikke rene for hans Øjne:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Hvor meget mindre den, som er vederstyggelig og fordærvet, den Mand, der drikker Uretfærdighed som Vand?

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Jeg vil kundgøre dig det, hør mig; og hvad jeg har set, vil jeg fortælle:

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

Hvad de vise have forkyndt, og hvad de ikke have dulgt som en Arv fra deres Fædre,

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

dem alene blev Landet givet, og ingen fremmed trængte ind iblandt dem.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Den ugudelige bæver alle sine Dage, og faa Aar i Tallet ere henlagte til en Voldsmand.

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

Rædsler lyde for hans Øren; midt i Freden kommer en Ødelægger over ham.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Han kan ikke tro paa, at han vil komme tilbage fra Mørket, og han er udset til at omkomme ved Sværdet.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Han vanker hid og did efter Brødet og siger: Hvor er det? han ved, at Mørkheds Dag er bestemt, ja er ved hans Side.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Angest og Nød forfærde ham, det overvælder ham, som var det en Konge, der er rede til Striden;

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

thi han har udrakt sin Haand imod Gud og har vældig sat sig op imod den Almægtige;

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

han løb med oprakt Hals imod ham under sine Skjoldes tætte Tag;

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

thi han har lagt Fedt paa sit Ansigt og lagt sig ud over sin Lænd med Fedme,

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

og han boede i Stæder, som vare ødelagte, i Huse, som man ikke bor i, som ere bestemte til Grushobe.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Han skal ikke blive rig, og hans Formue skal ikke bestaa; og hvad de have erhvervet, skal ikke udbredes i Landet.

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Han skal ikke komme bort fra Mørket, en Lue skal tørre hans Kvist; men han skal komme bort ved hans Munds Aande.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Han skal ikke forlade sig paa Forfængelighed, han skuffer sig; thi Forfængelighed skal vorde ham Betaling.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Før hans Dag kommer, skal det opfyldes, og hans Gren skal ikke grønnes.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Som Vintræet skal han afryste sine sure Druer og som Olietræet kaste sit Blomster.

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Thi den vanhelliges Forsamling skal blive øde, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

De undfange Uret og føde Udaad, og deres Inderste bereder Svig.