Jób 15
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Tedy odpovídaje Elifaz Temanský, řekl:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Zdali moudrý vynášeti má umění povětrné, aneb naplňovati východním větrem břicho své,
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Hádaje se slovy neprospěšnými, aneb řečmi neužitečnými?
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Anobrž vyprazdňuješ i bázeň Boží, a modliteb k Bohu činiti se zbraňuješ.
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
Osvědčujíť zajisté nepravost tvou ústa tvá, ač jsi koli sobě zvolil jazyk chytrých.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Potupují tě ústa tvá, a ne já, a rtové tvoji svědčí proti tobě.
7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Zdaliž ty nejprv z lidí zplozen jsi, aneb prvé než pahrbkové sformován?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Zdaliž jsi tajemství Boží slyšel, že u sebe zavíráš moudrost?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Co víš, čehož bychom nevěděli? Èemu rozumíš, aby toho při nás nebylo?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
I šedivýť i stařec mezi námi jest, ano i starší věkem než otec tvůj.
11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Zdali malá jsou tobě potěšování Boha silného, čili něco je zastěňuje tobě?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Tak-liž tě jalo srdce tvé, a tak-liž blíkají oči tvé,
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Že smíš odpovídati Bohu silnému tak pyšně, a vypouštěti z úst svých ty řeči?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Nebo což jest člověk, aby se mohl očistiti, aneb spravedliv býti narozený z ženy?
15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
An při svatých jeho není dokonalosti, a nebesa nejsou čistá před očima jeho,
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
Nadto ohavný a neužitečný člověk, kterýž pije nepravost jako vodu.
17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Já oznámím tobě, poslyš mne; to zajisté, což jsem viděl, vypravovati budu,
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Což moudří vynesli a nezatajili, slýchavše od předků svých.
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Jimž samým dána byla země, aniž přejíti mohl cizí prostředkem jejich.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Po všecky své dny bezbožný sám se bolestí trápí, po všecka, pravím léta, skrytá před ukrutníkem.
21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Zvuk strachu jest v uších jeho, že i v čas pokoje zhoubce připadne na něj.
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Nevěří, by se měl navrátiti z temností, ustavičně očekávaje na sebe meče.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Bývá i tulákem, chleba hledaje, kde by byl, cítě, že pro něj nastrojen jest den temností.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Děsí jej nátisk a ssoužení, kteréž se silí proti němu, jako král s vojskem sšikovaným.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Nebo vztáhl proti Bohu silnému ruku svou, a proti Všemohoucímu postavil se.
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Útok učinil na něj, na šíji jeho s množstvím zdvižených štítů svých.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
Nebo přiodíl tvář svou tukem svým, tak že se mu nadělalo faldů na slabinách.
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
A bydlil v městech zkažených, a v domích, v nichž žádný nebydlil, kteráž v hromady rumu obrácena byla.
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Avšak nezbohatneť, aniž stane moc jeho, aniž se rozšíří na zemi dokonalost takových.
30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Nevyjde z temností, mladistvou ratolest jeho usuší plamen, a tak zahyne od ducha úst svých.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Ale nevěří, že v marnosti jest ten, jenž bloudí, a že marnost bude směna jeho.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Před časem svým vyťat bude, a ratolest jeho nebude se zelenati.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Zmaří, jako vinný kmen nezralý hrozen svůj, a svrže květ svůj jako oliva.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Nebo shromáždění pokrytce spustne, a oheň spálí stany oslepených dary.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Kteřížto když počali ssužování, a porodili nepravost, hned břicho jejich strojí jinou lest.
