Jób 14

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

El hombre nacido de mujer, corto de días, y harto de sinsabores;

2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

que sale como una flor y es cortado; y huye como la sombra, y no permanece.

3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

¿Y sobre éste abres tus ojos, y me traes a juicio contigo?

4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

¿Quién hará limpio de inmundo? Nadie.

5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Si sus días están determinados, y el número de sus meses está cerca de ti; tú le pusiste términos, de los cuales no pasará.

6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Si tú lo dejares, él dejará de ser; entre tanto deseará, como el jornalero, su día.

7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Porque si el árbol fuere cortado, aún queda de él esperanza; retoñecerá aún, y sus renuevos no faltarán.

8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Si se envejeciere en la tierra su raíz, y su tronco fuere muerto en el polvo,

9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

al olor del agua reverdecerá, y hará copa como nueva planta.

10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Mas cuando el hombre morirá, y será cortado; y perecerá el hombre, ¿adónde estará él?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Las aguas del mar se fueron, y se agotó el río, se secó.

12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Así el hombre yace, y no se tornará a levantar; hasta que no haya cielo no despertarán, ni recordarán de su sueño.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

¡Oh quién me diera que me escondieses en la sepultura, que me encubrieras hasta apaciguarse tu ira, que me pusieses plazo, y de mí te acordaras! (Sheol h7585)

14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Si el hombre muriere, ¿por ventura vivirá? Todos los días de mi edad esperaré, hasta que venga mi transformación.

15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Entonces llamarás, y yo te responderé, a la obra de tus manos desearás.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Pues ahora me cuentas los pasos, y no das dilación a mi pecado.

17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Tienes sellada en manojo mi prevaricación, y enmiendas a mi iniquidad.

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

Y ciertamente el monte que cae se deshace, y las peñas son traspasadas de su lugar;

19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

las piedras son quebrantadas con el agua impetuosa, que se lleva el polvo de la tierra, de tal manera haces perder al hombre la esperanza.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Para siempre serás más fuerte que él, y él se va; demudarás su rostro, y lo enviarás.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Sus hijos serán honrados, y él no lo sabrá; o serán afligidos, y no entenderá de ellos.

22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Mas mientras su carne estuviere sobre él se dolerá, y su alma se entristecerá en él.