Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
“Munhu akazvarwa nomukadzi ane mazuva mashoma azere nokutambudzika.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Anobuda seruva agosvava; anotiza somumvuri, haagari.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Ko, munotarisisa munhu akadai here? Ko, muchamuuyisa kuzotongwa pamberi penyu here?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Ndianiko angabudisa chinhu chakachena kubva pane chine tsvina? Hakuna!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Mazuva omunhu akatarwa; makatema kuwanda kwemwedzi yake, mukamutarira miganhu yaasingagoni kudarika.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Naizvozvo regai kumutarisa uye mumusiye ari oga, kusvikira apedza nguva yake somunhu anoshanda.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
“Asi kumuti kune tariro: Kana ukatemwa, unobukirazve, uye mabukira awo matsva haasvavi.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Midzi yawo ingava yakwegura hayo muvhu uye hunde yawo ichifa muvhu,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
asi uchabukira pakunhuhwira kwemvura ugomera somuti uchangotanga kumera.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Asi munhu anofa agoradzikwa pasi; anofema kokupedzisira uye haazovapozve.
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Sokupera kunoita mvura mugungwa, kana kupwa nokuoma kworwizi,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
saizvozvo munhu anovata pasi asingazomuki; kusvikira matenga asisiko, vanhu havazomukizve kana kumutswa pakuvata kwavo.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
“Haiwa, dai mandiviga henyu muguva chete, uye mandiviga kusvikira kutsamwa kwenyu kwapfuura! Dai chete manditarira nguva, uye ipapo mugondirangarira! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Kana munhu akafa, angazoraramazve here? Mazuva ose okushanda kwangu kwakaoma, ndicharindira kusvikira kuvandudzwa kwangu kwasvika.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Muchadana uye ini ndichakupindurai; muchashuva chisikwa chamakaita namaoko enyu.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Zvirokwazvo muchaverenga nhambwe dzangu ipapo, asi musingarondi chivi changu.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Kudarika kwangu kuchasungirwa musaga; muchafukidzira chivi changu.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
“Asi sokupfupfunyuka kunoita gomo rigoondomoka, uye sokubviswa kwedombo panzvimbo yaro,
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
semvura inochera mabwe, uye sokuyerera kwemvura zhinji inokukura ivhu, saizvozvo munoparadza tariro yomunhu.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Munomukunda kamwe chete zvachose, uye akasazovapo; munoshandura chiso chake mobva mamudzinga.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Kana vanakomana vake vachikudzwa, iye haazvizivi; kana vakadzikisirwa pasi, iye haazvioni.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Anongonzwa kurwadza kwomuviri wake chete, agozvichema iye pachake bedzi.”
