Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Umuntu, ozelwe ngowesifazana ulensuku ezimfitshane, ezigcwele inhlupheko.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Uyavela njengeluba, abune, abaleke njengesithunzi, akemi.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Kambe onjalo umvulela amehlo akho, ungingenise ekwahlulelweni kanye lawe.
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Ngubani ongaveza okuhlambulukileyo kokungcolileyo? Kakho loyedwa.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Lokhu insuku zakhe zimisiwe, inani lenyanga zakhe likuwe, ummisele imingcele yakhe angeyedlule;
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
ungamkhangeli, ukuze aphumule, aze athokoze ngosuku lwakhe njengesiqatshwa.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Ngoba kukhona ithemba esihlahleni uba siganyulwa ukuthi sizabuya sihlume, lokuthi ihlumela laso kaliyikuphela.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Lanxa impande yaso isiba ndala emhlabeni, lesiphunzi saso sifele emhlabathini,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
ngephunga lamanzi sizahluma, senze ingatsha njengesithombo.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Kodwa umuntu uyafa alaliswe phansi, yebo, umuntu uyaphela, ungaphi-ke?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Amanzi ayemuka elwandle, lomfula uyoma utshe,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
ngokunjalo umuntu uyalala phansi angavuki; kuze kuthi amazulu angabikho, bangavuki, kumbe bangaphatshanyiswa ebuthongweni babo.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
Kungathi ungangifihla engcwabeni, ungithukuze, ize iphenduke intukuthelo yakho, ungimisele isikhathi esimisiweyo, ungikhumbule! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Uba umuntu esifa, uzabuya aphile yini? Zonke insuku zemfazo yami ngizalinda, kuze kufike ukukhululwa kwami.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Uzabiza, mina-ke ngizasabela, uzalangatha umsebenzi wezandla zakho.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Kanti khathesi uyazibala izinyathelo zami; kawuyikuqaphelisa ngesono sami yini?
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Isiphambeko sami sinanyekwe esikhwameni, wasusibekela isono sami.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Isibili-ke intaba ewayo iyabhidlika, ledwala liyasuswa endaweni yalo.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Amanzi ayaguguda amatshe, impophoma zawo ziyakhukhula ubhuqu lomhlaba. Uyachitha-ke ithemba lomuntu.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Uyamehlula phakade, adlule; uyaguqula ubuso bakhe, umxotshe.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Amadodana akhe ayadunyiswa, kodwa engakwazi; kumbe ayehliselwa phansi, kodwa angakunanzeleli.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Kodwa inyama yakhe kuye isebuhlungwini, lomphefumulo wakhe kuye uyalila.
