Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
homo natus de muliere brevi vivens tempore repletus multis miseriis
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
quasi flos egreditur et conteritur et fugit velut umbra et numquam in eodem statu permanet
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
et dignum ducis super huiuscemodi aperire oculos tuos et adducere eum tecum in iudicium
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
quis potest facere mundum de inmundo conceptum semine nonne tu qui solus es
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
breves dies hominis sunt numerus mensuum eius apud te est constituisti terminos eius qui praeterire non poterunt
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
recede paululum ab eo ut quiescat donec optata veniat sicut mercennarii dies eius
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
lignum habet spem si praecisum fuerit rursum virescit et rami eius pullulant
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
si senuerit in terra radix eius et in pulvere emortuus fuerit truncus illius
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
ad odorem aquae germinabit et faciet comam quasi cum primum plantatum est
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
homo vero cum mortuus fuerit et nudatus atque consumptus ubi quaeso est
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
quomodo si recedant aquae de mari et fluvius vacuefactus arescat
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
sic homo cum dormierit non resurget donec adteratur caelum non evigilabit nec consurget de somno suo
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
quis mihi hoc tribuat ut in inferno protegas me ut abscondas me donec pertranseat furor tuus et constituas mihi tempus in quo recorderis mei (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
putasne mortuus homo rursum vivet cunctis diebus quibus nunc milito expecto donec veniat inmutatio mea
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
vocabis et ego respondebo tibi operi manuum tuarum porriges dexteram
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
tu quidem gressus meos dinumerasti sed parces peccatis meis
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
signasti quasi in sacculo delicta mea sed curasti iniquitatem meam
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
mons cadens defluet et saxum transfertur de loco suo
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
lapides excavant aquae et adluvione paulatim terra consumitur et homines ergo similiter perdes
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
roborasti eum paululum ut in perpetuum pertransiret inmutabis faciem eius et emittes eum
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
sive nobiles fuerint filii eius sive ignobiles non intelleget
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
attamen caro eius dum vivet dolebit et anima illius super semet ipso lugebit
