Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
L'uomo nato di donna [È] di breve età, e pieno di travagli.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Egli esce fuori come un fiore, e poi è reciso; E fugge come l'ombra, e non istà fermo.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
E pur tu apri gli occhi tuoi sopra un tale, E mi fai venire a giudicio teco!
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Chi può trarre una cosa monda da una immonda? Niuno.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Poichè i suoi giorni [son] determinati, [E che] il numero de' suoi mesi [è] appo te, [E che] tu [gli] hai posti i suoi termini, I quali egli non può trapassare,
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Rivolgiti d'addosso a lui, sì ch'egli abbia alcuna posa, Infino a tanto che di buona voglia egli fornisca la sua giornata, come un mercenario.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Perciocchè quantunque un albero sia tagliato, Pur vi è speranza per lui, ch'egli si rinnoverà ancora, E che i suoi rampolli non mancheranno.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Benchè la sua radice sia invecchiata nella terra, E il suo tronco sia morto nella polvere;
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Pur nondimeno, tosto ch'egli sentirà l'acqua, rigermoglierà, E produrrà rami come una pianta [novella].
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Ma l'uomo muore, e si fiacca; E [quando] l'uomo è trapassato, ov'[è] egli?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Le acque se ne vanno via dal mare, E i fiumi si seccano, e si asciugano;
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
Così, [quando] l'uomo giace in terra, egli non risorge; Finchè non [vi sieno più] cieli, [i morti] non si risveglieranno, E non si desteranno dal sonno loro.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
Oh! nascondessimi tu pur sottera, [Ed] occultassimi, finchè l'ira tua fosse racquetata; [E] ponessimi alcun termine, [dopo il quale] tu ti ricordassi di me! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Se l'uomo muore, può egli tornare in vita? Aspetterò io tutti i giorni del tempo determinato della mia vita, Finchè mi venga mutamento [di condizione?]
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
E che tu [mi] chiami, e che io ti risponda, [E] che tu desideri l'opera delle tue mani?
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Perciocchè ora tu conti i miei passi, [E] non riserbi [nulla a punir] del mio peccato.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
I miei misfatti son suggellati in un sacchetto, Tu l'hai cucito sopra le mie iniquità.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Ma certo, [come] un monte cadendo scoscende, Ed una rupe è divelta dal suo luogo;
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
E le acque rodono le pietre, [E] i lor diluvi inondano la polvere dalla terra; Così tu fai perir la speranza dell'uomo.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Tu lo sopraffai in eterno, ed egli se ne va; Tu gli fai mutar faccia, e lo mandi via.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
[Se poi] i suoi figliuoli sono in onore, egli nol sa; [Se] altresì sono abbassati, egli non vi pon mente.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
La sua carne si duole sol di lui, E l'anima sua fa cordoglio sol di lui.
