Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
L'homme né de la femme est borné dans ses jours, et rassasié d'alarmes.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Comme la fleur il pousse, et il est tranché, il fuit comme l'ombre, et n'est point permanent.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Et c'est sur lui que tu tiens tes yeux ouverts! et c'est moi que tu mènes en jugement avec toi!
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
De la souillure fera-t-on naître un homme pur? Pas un.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Si ses jours sont déterminés, si le nombre de ses mois par devers toi est marqué, si tu en fixas le terme qu'il ne franchira pas,
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
ne le suis plus de l'œil! pour qu'il ait du relâche, et puisse se réjouir, comme un mercenaire de sa journée!
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Pour l'arbre, en effet, il est un espoir: est-il coupé, il reverdit encore, et ne cesse pas de pousser des jets;
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
si sa racine devient caduque en terre, et que dans la poussière sa tige se meure,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
au parfum des eaux il se ranime, et, comme un plant, il pousse des rameaux.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Mais quand l'homme meurt, le voilà gisant! quand le mortel expire, où est-il?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
L'eau s'est écoulée du lac, et la rivière tarit et se dessèche;
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
ainsi l'homme se couche, et il ne se relève pas; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de ciel, on ne se réveille pas, et l'on n'est point tiré de son sommeil.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
O! si dans les Enfers Tu me plongeais, me cachais, jusqu'à ce que passe ta colère, me fixant un terme pour me rendre ton souvenir! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Une fois mort, l'homme revivrait-il?… Je patienterais durant tous mes jours de corvée, jusqu'à ce qu'on vînt me relever:
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
tu appellerais, et je te répondrais… Tu languirais après l'ouvrage de tes mains!
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Mais maintenant tu comptes mes pas! N'es-tu pas aux aguets de mon péché?
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
L'acte de mon crime dans le sac est scellé, et tu imagines encore, pour ajouter à ma faute!
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Mais enfin la montagne éboulée gît anéantie, et le rocher se mine détaché de sa place:
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
les pierres sont creusées par les eaux, dont les flots emportent la poudre de la terre. Ainsi tu as détruit l'espérance du mortel;
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
incessamment tu l'assailles, et il s'en va; tu altères son visage, et le pousses dehors:
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
ses fils sont honorés, et il n'en sait rien; ils sont dans la bassesse, et il l'ignore;
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
sa chair ne ressent que sa propre douleur, et son âme pour lui seul s'attriste.
