Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
L'homme né de femme est de courte vie, et rassasié d'agitations.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Il sort comme une fleur, puis il est coupé, et il s'enfuit comme une ombre qui ne s'arrête point.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Cependant tu as ouvert tes yeux sur lui, et tu me tires en cause devant toi.
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Qui est-ce qui tirera le pur de l'impur? personne.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Les jours de l'homme sont déterminés, le nombre de ses mois est entre tes mains, tu lui as prescrit ses limites, et il ne passera point au delà.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Retire-toi de lui, afin qu'il ait du relâche, jusqu'à ce que comme un mercenaire il ait achevé sa journée.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Car si un arbre est coupé, il y a de l'espérance, et il poussera encore, et ne manquera pas de rejetons;
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Quoique sa racine soit envieillie dans la terre, et que son tronc soit mort dans la poussière;
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Dès qu'il sentira l'eau il regermera, et produira des branches, comme un arbre nouvellement planté.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Mais l'homme meurt, et perd toute sa force; il expire; et puis où est-il?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
[Comme] les eaux s'écoulent de la mer, et une rivière s'assèche, et tarit;
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
Ainsi l'homme est couché par terre, et ne se relève point; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de cieux ils ne se réveilleront point, et ne seront point réveillés de leur sommeil.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
Ô que tu me cachasses dans une fosse sous la terre, que tu m'y misses à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, [et] que tu me donnasses un terme; après lequel tu te souvinsses de moi! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Si l'homme meurt, revivra-t-il? J'attendrai [donc] tous les jours de mon combat, jusqu'à ce qu'il m'arrive du changement.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Appelle-moi, et je te répondrai; ne dédaigne point l'ouvrage de tes mains.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Or maintenant tu comptes mes pas, et tu n'exceptes rien de mon péché.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Mes péchés sont cachetés comme dans une valise, et tu as cousu ensemble mes iniquités.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Car [comme] une montagne en tombant s'éboule, et [comme] un rocher est transporté de sa place;
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Et [comme] les eaux minent les pierres, et entraînent par leur débordement la poussière de la terre, avec tout ce qu'elle a produit, tu fais ainsi périr l'attente de l'homme [mortel].
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Tu te montres toujours plus fort que lui, et il s'en va; [et] lui ayant fait changer de visage, tu l'envoies au loin.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Ses enfants seront avancés, et il n'en saura rien; ou ils seront abaissés, et il ne s'en souciera point.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Seulement sa chair, [pendant qu'elle est] sur lui, a de la douleur, et son âme s'afflige [tandis qu'elle est] en lui.
