Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
« L'homme, qui est né d'une femme, est de peu de jours, et pleine d'ennuis.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Il croît comme une fleur, et on le coupe. Il fuit aussi comme une ombre, et ne continue pas.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Ouvrez-vous les yeux sur une telle personne, et m'amener en jugement avec vous?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Qui peut faire sortir un objet pur d'un objet impur? Pas un seul.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Voyant que ses jours sont déterminés, le nombre de ses mois est avec vous, et vous avez nommé ses limites qu'il ne peut pas dépasser.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Détournez les yeux de lui, pour qu'il se repose, jusqu'à ce qu'il accomplisse, comme un mercenaire, sa journée.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
« Car il y a de l'espoir pour un arbre si on le coupe, qu'il germera à nouveau, que sa tendre branche ne cessera pas.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Mais sa racine vieillit dans la terre, et son stock meurt dans le sol,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
pourtant, grâce à l'odeur de l'eau, il bourgeonnera, et faire pousser des rameaux comme une plante.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Mais l'homme meurt, il est abattu. Oui, l'homme abandonne l'esprit, et où est-il?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Comme les eaux s'éloignent de la mer, et la rivière se vide et s'assèche,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
Alors l'homme se couche et ne se relève pas. Jusqu'à ce que les cieux ne soient plus, ils ne se réveilleront pas, ni être tirés de leur sommeil.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
« Oh! si tu me cachais dans le séjour des morts, que tu me garderais secret jusqu'à ce que ta colère soit passée, que vous me désigniez un moment précis et que vous vous souveniez de moi! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Si un homme meurt, vivra-t-il de nouveau? J'attendrais tous les jours de ma guerre, jusqu'à ce que je sois libéré.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Vous appeliez, et je vous répondais. Vous auriez un désir pour le travail de vos mains.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Mais maintenant, tu comptes mes pas. Ne veillez-vous pas sur mon péché?
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Ma désobéissance est enfermée dans un sac. Vous fixez mon iniquité.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
« Mais la montagne qui s'écroule n'aboutit à rien. La pierre est retirée de sa place.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Les eaux usent les pierres. Ses torrents emportent la poussière de la terre. Donc vous détruisez l'espoir de l'homme.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Vous l'emportez à jamais sur lui, et il s'en va. Vous changez son visage, et le renvoyez.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Ses fils viennent à l'honneur, et il ne le sait pas. Ils sont rabaissés, mais il ne le perçoit pas d'eux.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Mais sa chair, sur lui, souffre, et son âme en lui se lamente. »
