Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
“We humans are very frail. We live only a short time, and we experience a lot of trouble.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
We disappear quickly, like flowers that grow from the ground quickly and then wither and die [SIM]. We are like shadows that disappear [when the sun stops shining].
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
[Yahweh, ] why do you keep watching me [to see if I am doing something that is wrong] [RHQ]? Are you wanting to take me to court to judge me?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
People are sinners from the time when they are born; who can cause them to be sinless? No one [RHQ]!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
You have decided how long our lives will be. You have decided how many months we will live, and we cannot live more months than the (limit/number of months) that you have decided.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
So please stop examining us, and allow us to be alone, until/while we finish our time [here on earth], like a man finishes his work [at the end of the day].
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
If someone cuts a tree down, we hope that it will sprout again and grow new branches.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Its roots in the ground may be very old, and its stump may decay,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
but if some water falls on it, it may bud/sprout and send up shoots like a young plant.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But when we people lose all our strength and die, we stop breathing and then we are gone [forever].
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Just like water evaporates from the ocean, or like a riverbed dries up,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
people [lie down and die and] do not get up again. Until the heavens disappear, people who die [EUP] do not wake up, and no one can wake them up.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
[“Yahweh, ] I wish that you would put me safely in the place of the dead and forget about me until you are no longer angry with me. I wish that you would decide how much time I would spend there, and then remember [that] I [am there]. (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
When we humans die, we will certainly not live again [RHQ]. If [I knew that] we would live again, I would wait patiently, and I would wait for you to release me [from my sufferings].
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
You would call me, and I would answer. You would be eager to see me, one of the creatures that you had made.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
You would take care of [MET] me, instead of watching me to see if I would sin.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
[It is as though the record of] my sins would be sealed in a small bag, and you would cover them up.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
“But, just like mountains crumble and rocks fall down from a cliff,
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
and just like water slowly wears away the stones, and just like floods wash away soil, [you eventually destroy us]; you do not allow us to continue to (hope/confidently expect) [that we will keep on living].
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
You always defeat us, and then we die [EUP]. You cause our faces to look ugly after we die, and you send us away.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
[When we die] we do not know if our sons will grow up and [do things that will cause them to] be honored. And if they become disgraced, we do not see that, [either].
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
We will feel our own pains; we will not feel anything else; we will be sorry for ourselves, not for anyone else.”
