Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Man that is born of a woman is of few days and full of trouble.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
He comes forth like a flower, and is cut down: he flees also as a shadow, and continues not.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
And does you open your eyes on such an one, and bring me into judgment with you?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Who can bring a clean thing out of an unclean? not one.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Seeing his days are determined, the number of his months are with you, you have appointed his bounds that he cannot pass;
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Turn from him, that he may rest, till he shall accomplish, as an hireling, his day.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
For there is hope of a tree, if it be cut down, that it will sprout again, and that the tender branch thereof will not cease.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Though the root thereof wax old in the earth, and the stock thereof die in the ground;
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Yet through the scent of water it will bud, and bring forth boughs like a plant.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But man dies, and wastes away: yes, man gives up the ghost, and where is he?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
As the waters fail from the sea, and the flood decays and dries up:
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
So man lies down, and rises not: till the heavens be no more, they shall not awake, nor be raised out of their sleep.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
O that you would hide me in the grave, that you would keep me secret, until your wrath be past, that you would appoint me a set time, and remember me! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
If a man die, shall he live again? all the days of my appointed time will I wait, till my change come.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
You shall call, and I will answer you: you will have a desire to the work of your hands.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
For now you number my steps: do you not watch over my sin?
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
My transgression is sealed up in a bag, and you sew up my iniquity.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
And surely the mountains falling comes to nothing, and the rock is removed out of his place.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
The waters wear the stones: you wash away the things which grow out of the dust of the earth; and you destroy the hope of man.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
You prevail for ever against him, and he passes: you change his countenance, and send him away.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
His sons come to honor, and he knows it not; and they are brought low, but he perceives it not of them.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
But his flesh on him shall have pain, and his soul within him shall mourn.
