Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Life is short and full of trouble,
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
like a flower that blooms and withers, like a passing shadow that soon disappears.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Do you even notice me, God, and why do you have to drag me to court?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Who can bring something clean of what is unclean? No one.
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
You have determined how long we shall live—the number of months, a time limit on our lives.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
So leave us alone and give us some peace—so like a laborer we could enjoy a few hours of rest at the end of the day.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Even a tree that's cut down has the hope of sprouting again, of sending up shoots and continuing to live.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Even though its roots grow old in the earth, and its stump dies in the ground,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
just a trickle of water will make it bud and grow branches like a young plant.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But human beings die, their strength dwindles away; they perish, and where are they then?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Like water evaporating from a lake and a river that dries up and disappears,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
so human beings lie down and don't get up again. Until the heavens cease to exist they will not awake from their sleep.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
I wish you would hide me in Sheol; conceal me there until your anger is gone. Set a definite time for me there, and remember me! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Will the dead live again? Then I would have hope through all my time of trouble until my release comes.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
You would call and I would answer you; you would long for me, the being that you made.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Then you would look after me and wouldn't be watching me to see if I sinned.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
My sins would be sealed up in a bag and you would cover my guilt.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
But just as the mountains crumble and fall, and the rocks tumble down;
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
as water wears away the stones, as floods wash away the soil, so you destroy the hope people have.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
You continually overpower them and they pass away; you distort their faces in death and send them away.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Their children may become important or fall from their positions, but they don't know or see any of this.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
As people die they only know their own pain and are sad for themselves.”
