< Jób 14 >

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Man born of a woman, living for a short time, is filled with many miseries.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Who cometh forth like a flower, and is destroyed, and fleeth as a shadow, and never continueth in the same state.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
And dost thou think it meet to open thy eyes upon such an one, and to bring him into judgment with thee?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Who can make him clean that is conceived of unclean seed? is it not thou who only art?
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
The days of man are short, and the number of his months is with thee: thou hast appointed his bounds which cannot be passed.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Depart a little from him, that he may rest, until his wished for day come, as that of the hireling.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
A tree hath hope: if it be cut, it groweth green again, and the boughs thereof sprout.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
If its root be old in the earth, and its stock be dead in the dust:
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
At the scent of water, it shall spring, and bring forth leaves, as when it was first planted.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But man when he shall be dead, and stripped and consumed, I pray you where is he?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
As if the waters should depart out of the sea, and an emptied river should be dried up:
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
So man when he is fallen asleep shall not rise again; till the heavens be broken, he shall not awake, nor rise up out of his sleep.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
Who will grant me this, that thou mayst protect me in hell, and hide me till thy wrath pass, and appoint me a. time when thou wilt remember me? (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Shall man that is dead, thinkest thou, live again? all the days in which I am now in warfare, I expect until my change come.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Thou shalt call me, and I will answer thee: to the work of thy hands thou shalt reach out thy right hand.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Thou indeed hast numbered my steps, but spare my sins.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Thou hast sealed up my offences as it were in a bag, but hast cured my iniquity.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
A mountain falling cometh to nought, and a rock is removed out of its place.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Waters wear away the stones, and with inundation the ground by little and little is washed away: so in like manner thou shalt destroy man.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Thou hast strengthened him for a little while, that he may pass away for ever: thou shalt change his face, and shalt send him away.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Whether his children come to honour or dishonour, he shall not understand.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
But yet his flesh, while he shall live, shall have pain, and his soul shall mourn over him.

< Jób 14 >