Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
For a mortal born of a woman [is] short lived, and full of wrath.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Or he falls like a flower that has bloomed; and he departs like a shadow, and cannot continue.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Hast thou not taken account even of him, and caused him to enter into judgment before thee?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
For who shall be pure from uncleanness? not even one;
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
if even his life should be [but] one day upon the earth: and his months are numbered by him: thou hast appointed [him] for a time, and he shall by no means exceed [it].
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Depart from him, that he may be quiet, and take pleasure in his life, [though] as a hireling.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
For there is hope for a tree, even if it should be cut down, [that] it shall blossom again, and its branch shall not fail.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
For though its root should grow old in the earth, and its stem die in the rock;
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
it will blossom from the scent of water, and will produce a crop, as one newly planted.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But a man that has died is utterly gone; and when a mortal has fallen, he is no more.
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
For the sea wastes in [length of] time, and a river fails and is dried up.
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
And man that has lain down [in death] shall certainly not rise again till the heaven be dissolved, and they shall not awake from their sleep.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
For oh that thou hadst kept me in the grave, and hadst hidden me until thy wrath should cease, and thou shouldest set me a time in which thou wouldest remember me! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
For if a man should die, shall he live [again], having accomplished the days of his life? I will wait till I exist again?
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Then shalt thou call, and I will hearken to thee: but do not thou reject the work of thine hands.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
But thou hast numbered my devices: and not one of my sins shall escape thee?
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
An thou hast sealed up my transgressions in a bag, and marked if I have been guilty of any transgression unawares.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
And verily a mountain falling will utterly be destroyed, and a rock shall be worn out of its place.
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
The waters wear the stones, and waters falling headlong [overflow] a heap of the earth: and thou destroyest the hope of man.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Thou drivest him to an end, and he is gone: thou settest thy face against him, and sendest him away;
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
and though his children be multiplied, he knows [it] not; and if they be few, he is not aware.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
But his flesh is in pain, and his soul mourns.
