Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
“Man, who is born of woman, is short of days and full of trouble.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Like a flower, he comes forth, then withers away; like a fleeting shadow, he does not endure.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Do You open Your eyes to one like this? Will You bring him into judgment before You?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Who can bring out clean from unclean? No one!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Since his days are determined and the number of his months is with You, and since You have set limits that he cannot exceed,
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
look away from him and let him rest, so he can enjoy his day as a hired hand.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
For there is hope for a tree: If it is cut down, it will sprout again, and its tender shoots will not fail.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
If its roots grow old in the ground and its stump dies in the soil,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
at the scent of water it will bud and put forth twigs like a sapling.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
But a man dies and is laid low; he breathes his last, and where is he?
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
As water disappears from the sea and a river becomes parched and dry,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
so a man lies down and does not rise. Until the heavens are no more, he will not be awakened or roused from sleep.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
If only You would hide me in Sheol and conceal me until Your anger has passed! If only You would appoint a time for me and then remember me! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
When a man dies, will he live again? All the days of my hard service I will wait, until my renewal comes.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
You will call, and I will answer; You will desire the work of Your hands.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
For then You would count my steps, but would not keep track of my sin.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
My transgression would be sealed in a bag, and You would cover over my iniquity.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
But as a mountain erodes and crumbles and a rock is dislodged from its place,
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
as water wears away the stones and torrents wash away the soil, so You destroy a man’s hope.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
You forever overpower him, and he passes on; You change his countenance and send him away.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
If his sons receive honor, he does not know it; if they are brought low, he is unaware.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
He feels only the pain of his own body and mourns only for himself.”
