Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
“Dhano ma dhako onywolo ndalone nok kendo oneno chandruok mathoth.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Odongo piyo piyo ka maua bangʼe to oner; mana ka tipo makadho ma ok siki.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Ngʼat machal kamano bende inyalo dewo? Bende dikele e nyimi adier mondo iyale?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
En ngʼa manyalo kelo gima ler kogolo kuom gima ochido? Onge kata achiel!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Ndalo dhano nosekwan chon; isechano kar romb dwechene, kendo iseketo gikone ma ok onyal kalo.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Omiyo gol wangʼi kuome kendo weye mos, mondo ochamie luche gi mor kaka ngʼama ondiki timo.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
“Yien ber nyalo bedo gi geno: ka osetongʼe to nitie geno ni onyalo loth, kendo chunye maloth manyien ok rem mak odongo.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Kata obedo ni tiendene towo kendo miyo osikene tho,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
to kata kamano, kowinjo much pi, to oloth, mana ka yien mochako dongo.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Dhano to tho kendo iike e bwo lowo; oyweyo mogik, kendo kare rumo chuth.
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Mana kaka pi dwono e nam kata kaka dier aora pi duone mi two,
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
e kaka dhano nindo piny kendo ok ochak ochungʼ; ok ochak onen kendo bende ok nochiewe e nindoneno.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
“Mad ne ipanda ei liel mondo ne abed maonge nyaka chop mirimbi rum, bangʼe to iket kinde ma ibiro parae kendo! (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Ka ngʼato otho, bende dochak obed mangima kendo? Ndalona duto mag tichna matek abiro rito, an to abiro dhil gi thagruokna, nyaka kinde maber chopi.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Ibiro luongo, kendo abiro dwoki; ibiro gombo neno chwech ma lweti osechweyo.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Eka inikwan kuonde matienda onyono to ok inisik kinona mondo ikwan richo ka richo matimo.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Kethoga ibiro ket ei ofuku mi din ma ok yawre, kendo inium richona.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
“Mana kaka pi ywero got kendo barore kendo kaka lwanda chorore kawuok kare,
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
kendo kaka pi ywero kite kendo koth maduongʼ ywero lowo, kamano e kaka iketho geno ma dhano nigo.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Ihewe dichiel kendo mogik, kendo olal nono; iloko kit wangʼe, kendo igole e dier ji chuth.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Kata ka yawuote yudo duongʼ bangʼe, to en okia kendo kata ka giyudo wichkuot, to ok one gi wangʼe.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Gima owinjo en mana rem manie dende owuon kendo oywagore kende owuon.”
