Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
人為婦人所生， 日子短少，多有患難；
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
出來如花，又被割下， 飛去如影，不能存留。
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
這樣的人你豈睜眼看他嗎？ 又叫我來受審嗎？
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
誰能使潔淨之物出於污穢之中呢？ 無論誰也不能！
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
人的日子既然限定， 他的月數在你那裏， 你也派定他的界限，使他不能越過，
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
便求你轉眼不看他，使他得歇息， 直等他像雇工人完畢他的日子。
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
樹若被砍下， 還可指望發芽， 嫩枝生長不息；
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
其根雖然衰老在地裏， 幹也死在土中，
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
及至得了水氣，還要發芽， 又長枝條，像新栽的樹一樣。
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
但人死亡而消滅； 他氣絕，竟在何處呢？
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
海中的水絕盡， 江河消散乾涸。
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
人也是如此，躺下不再起來， 等到天沒有了，仍不得復醒， 也不得從睡中喚醒。
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
惟願你把我藏在陰間， 存於隱密處，等你的忿怒過去； 願你為我定了日期，記念我。 (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
人若死了豈能再活呢？ 我只要在我一切爭戰的日子， 等我被釋放的時候來到。
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
你呼叫，我便回答； 你手所做的，你必羨慕。
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
但如今你數點我的腳步， 豈不窺察我的罪過嗎？
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
我的過犯被你封在囊中， 也縫嚴了我的罪孽。
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
山崩變為無有； 磐石挪開原處。
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
水流消磨石頭， 所流溢的洗去地上的塵土； 你也照樣滅絕人的指望。
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
你攻擊人常常得勝，使他去世； 你改變他的容貌，叫他往而不回。
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
他兒子得尊榮，他也不知道， 降為卑，他也不覺得。
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
但知身上疼痛， 心中悲哀。
