Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
Qadından doğulan insanın ömrü azdır, Həyatı sıxıntı ilə doludur.
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Çiçək kimi açar, solar, Kölgə kimi keçib-gedər.
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Gözlərini beləsinəmi dikirsən? Mühakimə etmək üçünmü məni hüzuruna gətirirsən?
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Kim çirkab içindən təmiz bir şey tapar? Heç kim!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
İnsana ömür günləri müəyyən edilib, Aylarının sayını Sən bilirsən, Ömrü üçün müəyyən hədd qoymusan, Bu həddi keçən yoxdur.
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Sən ondan gücünü çək, İş gününü bitirən zəhmətkeş kimi Bir az dincəlsin.
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
Bir ağac üçün ümid var, Kəsilsə belə, yenə pöhrəsini verər, Şaxələri əskilməz.
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
Kökü yerdə qocalsa da, Kötüyü torpaqda məhv olsa da,
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
Suyun iyini duyanda çiçəklənər, Cavan ağac kimi şaxələnər.
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Amma insan ölər, dəfn olunar, Son nəfəsini verər, yox olar.
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
Dəniz suları çəkilib getdiyi kimi, Çaylar azalıb quruduğu kimi
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
İnsan da yatar, bir daha qalxmaz, Göylər yox olanadək oyadılmaz, Yuxularından ayılmaz.
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
Kaş ki məni ölülər diyarında gizlədəydin, Qəzəbin keçənədək saxlayaydın, Mənə möhlət verəydin, Sonra məni yada salaydın. (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
İnsan ölsə, dirilərmi? Növbəm çatanacan Bu əzabdan qurtulmaq üçün hər gün gözləyəcəyəm.
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
Sən çağıranda cavab verəcəyəm, Əllərinin bu işinin həsrətini çəkəcəksən.
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
O zaman addımlarımı sayacaqsan, Günahımı nəzərə almayacaqsan.
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
Üsyankarlığım torbada möhürlənəcək, Günahımın üstünü örtəcəksən.
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
Amma dağın uçub dağılması kimi, Qayanın yerindən qopması kimi,
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
Su daşları yuvarladığı kimi, Sellər torpağı yuyub apardığı kimi Sən də insanın ümidini yox edirsən.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
Onu əbədi məğlub edirsən, o köçüb gedir. Görkəmini dəyişdirib yola salırsan.
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
Övladları şərəflənəndə də onun xəbəri olmaz, Düşkün hala düşəndə də heç nəyi başa düşməz.
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
Hamı öz canının ağrısını duyur, Yalnız özü üçün yas tutur».
