Jób 13

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

“Mʼani ahunu yeinom nyinaa, mʼaso ate, na ate aseɛ nso.

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Deɛ wonim no, me nso menim; wo nsene me.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Nanso mepɛ sɛ mekasa kyerɛ Otumfoɔ no na me ne Onyankopɔn toatoa adwene wɔ mʼasɛm ho.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Mode atorɔ mmom na afɔre me ho; mo nyinaa moyɛ ayaresafoɔ a mo ho nni mfasoɔ!

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Sɛ mobɛyɛ komm koraa a ɛno na ɛbɛyɛ nyansa ama mo!

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Afei montie mʼano asɛm; montie mʼanoyie.

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Mobɛka amumuyɛsɛm ama Onyankopɔn anaa? Mobɛka nnaadaasɛm ama no anaa?

8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Mobɛkyea mo aso ama no? Mobɛka Onyankopɔn asɛm ama no anaa?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Sɛ ɔhwehwɛ mo mu a, ɛbɛsi mo yie anaa? Mobɛtumi adaadaa no sɛdeɛ modaadaa nnipa no anaa?

10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Sɛ mokyeaa mo aso wɔ kɔkoam a, sɛdeɛ ɛteɛ biara, ɔbɛka mo anim.

11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Nʼanimuonyam mmɔ mo hu anaa? Ne ho suro nntɔ mo so anaa?

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Mo kasatɔmmɛ yɛ mmɛbuo a ɛte sɛ nsõ; mo anoyie yɛ dɔteɛ.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

“Monyɛ dinn, na menkasa; na deɛ ɛbɛyɛ me biara mmra me so.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Adɛn enti na mede me ho to amaneɛ mu na mede me nkwa to me nsam?

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Ɛwom sɛ ɔkumm me deɛ, nanso ne so na mʼani bɛda; ampa ara mɛdi mʼakwan ho adanseɛ wɔ nʼanim.

16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Nokorɛm, yei na ɛbɛyɛ me nkwagyeɛ, ɛfiri sɛ deɛ ɔnsuro Onyankopɔn no rentumi nkɔ nʼanim!

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Montie me nsɛm yi yie; monyɛ aso mma deɛ meka.

18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Afei a masiesie me nkurobɔ yi, menim sɛ mɛdi bem.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Obi bɛtumi abɔ me kwaadu anaa? Sɛ ɛte saa deɛ a, anka mɛyɛ komm na mawu.

20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

“Ao Onyankopɔn, yɛ saa nneɛma mmienu yi pɛ ma me, na afei meremfa me ho nsuma wo:

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Yi wo nsa firi me so kɔ akyirikyiri, na gyae wo ho hu a wode hunahuna me no.

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Afei samena me na mɛba, anaa ma menkasa na bua me.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Mfomsoɔ ne bɔne dodoɔ ahe na mayɛ? Kyerɛ me me mfomsoɔ ne me bɔne.

24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Adɛn enti na wode wʼanim asie me na wodwene sɛ meyɛ wo ɔtamfoɔ?

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Wobɛyɛ ahahan a mframa rebɔ no ayayadeɛ anaa? Wobɛtaa ntɛtɛ a awoɔ anaa?

26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Wotwerɛ soboɔ a ɛyɛ yea tia me, na woka me mmabunuberɛ mu bɔne nyinaa gu me so.

27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Wode nkyehoma gu me nan; wohwɛ mʼanammɔnkwan nyinaa so yie na wode ahyɛnsodeɛ ayeyɛ mʼanammɔn mu.

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

“Enti onipa nkwa sa te sɛ biribi a aporɔ, te sɛ atadeɛ a nweweboa adie.